I don’t wanna miss a thing

I don't wanna miss a thing

2012-02-26T03:41:00.003-08:00

Hey!
Meghoztam az I dont wanna miss a thing történetem ismertetőjét/előszavát. Szóval jó olvasást! ^^

Ismertető

Rose Evans egy átlagos 27éves lány, aki egy zene boltban dolgozik eladóként Huntington Beachen. Tehetséges a zenélésben, de nem igazán foglalkozik vele, az Avenged Sevenfold tagjait a legjobb barátainak tekinti.
14éves korában hatalmas tragédia érte: autóbalesetben meghaltak a szülei, akiket nagyon szeretett. Idegileg majd hogy nem összeomlott, de a barátai végig ott voltak mellette.
Aztán ezek az érzések hosszú évek után újra előtörnek; egyik legjobb barátja meghal.

Előszó

Utálom ezt az érzést. Ráadásul nagyon reménykedtem, hogy soha többé nem fogok találkozni vele. De most mégis… Újra belém költözött. És tudtam, hogy megint hónapokig egy két lábon járó zombi leszek. Vagy valami hasonló. Ami jó benne, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Hogy most vannak, akiknek igazán fáj ugyanaz, ami nekem.
Mert mindenkinek fáj, ha meghal valaki. Pláne, ha azt a valakit szeretjük.

New Design

2012-02-24T08:04:00.002-08:00

Hello

Mint láthatjátok új kinézet van, - vagy ha eddig nem esett le, akkor most tuti. A fejléc sok mindent elárul, például azt, hogy a következő történet, ami felkerül valószínűleg fanfiction lesz.
A bevezetőt hamarosan felrakom!

xoxo, Lilimooo

Chapter 10* ~ Epilouge

2012-02-19T11:43:00.002-08:00

Itt van a 10. rész, vagyis az epilógus. Nagyon örülök, hogy ennyien olvastátok, remélem a következő történetemet is szeretni fogjátok. Erről hamarosan több infót is megtudtok. :)
xoxo, Lilimooo
UI: 1 év ugrás van :D

Epilógus
Ballagás

Sosem voltam boldogabb. Van egy tökéletes pasim, barátaim ráadásul sikeresen leérettségiztem, a szalagavatóm pedig mesébe illő volt. És ma van a ballagás.
Kiszálltam a kocsiból, és megigazítottam a taláromat, és a sapkámat a fejemen. Anya és apa előre mentek, hogy a legjobb helyről nézhessenek engem.
Én megkerestem Christyt, majd végszóra beálltunk a sorba. Névsor szerint olvasták fel a nevünket, és mentünk fel kisszínpadra, átvenni az érettségi bizonyítványt.
Mikor én megkaptam láttam szüleim arcán az örömöt: anya még sírt is. Mosolyogva álltam vissza a helyemre, majd csináltam végig az egész ballagást. Az alsóbb évesek versekkel, és egy ballagási dallal búcsúztattak el minket, majd a legvégén egyszerre dobtuk fel a kis, fekete kalapokat.
- Kicsim, büszkék vagyunk rád! – mondta anya, és ő is és apa is szorosan megöleltek.
Aztán este elmentem a srácokkal pizzázni. Beszélgettünk a nyári terveinkről, és nevettünk.
- Mit szólnátok, ha elmennénk Los Angelesbe? – vetette fel az ötletet Axel.
- Menjünk el L.A-be? – néztem rá hitetlenkedve.
- Miért nem Miamiba? – kérdezte Nick.
- Igen! Legyen egy változatos nyarunk! New Yorkot ismerjük már, mint a tenyerünket, fedezzük fel Los Angelest! – lelkesedett. – Naaa. Ja, és nem akarok Miamiba menni. Ott már voltam. – kiskutya szemekkel nézett ránk.
- Oké, menjünk! – mondtam, és elmosolyodtam.
Mindenki beleegyezett, és pár napra rá, indultunk is. Nick kocsijával mentünk, egész úton üvöltettük a rádiót. Felváltva vezettünk, és próbáltunk nem karambolozni.
Az a nyár hihetetlen volt. A barátaimmal, és a szerelmemmel töltöttem, hibátlan volt az egész. Rengeteget nevettünk, élveztük a jó időt… Kihasználtunk mindent!
Az összes ismert helyet bejártuk, rengeteget sétáltunk.
Az volt életem legszebb nyara.

VÉGE

Chapter 9*

2012-02-18T16:02:00.005-08:00

Sziasztok! Meghoztam az új fejit, ami a záró rész egyben. Még lesz egy Epilógus, és ennyi. De hamarosan jönni fog más, ami remélhetőleg ugyanígy fog tetszeni nektek!
xoxo, Lilimooo

9. fejezet
Szerelmes dal
Jared azt mondta, mutatni akar valamit. De azt nem árulta el, hogy mit. Jellemző rá.
Átsétáltam a parkon, élveztem a tavaszi szél lágyságát. Még éppen elértem a buszt, és leültem az ablak mellé. Felemeltem a fejem, és egy végtelenül szomorú szempárral találtam szembe magam.
David ült előttem, és engem nézett. Azóta az este óta nem beszéltünk. Még csak nem is köszöntünk egymásnak. Hangosat sóhajtottam, és felálltam. Leültem mellé, de percekig nem szólaltunk meg.
- Figyelj Sandra – kezdett bele végül David, és felém fordult. – Én nagyon sajnálom, ami akkor történt, én… Nem tudom mi volt velem! Kate csak bábunak használt, hogy megbántson téged… - végig a szemembe nézett, pillantása szomorúbb volt, mint valaha. – Én nagyon sajnálom! – megfogta a kezem, és megszorította.
- Hiszek neked… - mondtam halkan, de nem néztem rá. – Azt hiszem. Megbocsátok. – az utolsó mondatnál bíztatóan elmosolyodtam.
- Örülnék, ha minden olyan lenne, mint volt… - mosolygott ő is.
Itt elkomorultam. Hittem neki. Tényleg. Kate sok mindenkit irányít, befolyásol. De nem tudtam volna újra kezdeni vele. Azok után, amit miatta tettem. Lenéztem a csuklómra, ahol még mindig látszott a vágás nyoma. Még most se tudtam felfogni, hogy hogyan borulhattam ki annyira, hogy ezt tegyem magammal.
A busz megállt, én pedig felálltam.
- Itt leszállok. – mondtam. – Majd találkozunk…
Jaredék felé indultam. Útközben végig a cipőmet figyeltem. Az elmúlt egy hónapom annyira nyugodt volt! Kate nem piszkált, mindenki leakadt rólam.
Becsengettem, majd mikor kinyílt az ajtó felmentem. Az ajtó nyitva volt, és amint beléptem, Jaredet a zongoránál találtam. Valami számomra ismeretlent játszott, és csak akkor nézett fel, mikor leültem mellé.
- Valami baj van? – ráncolta a homlokát.
Látta rajtam. Pedig próbáltam úgy tenni, mintha 10perce nem békültem volna ki az exemmel. Sóhajtva, és hadarva meséltem el neki az egészet.
- Én csak nem szeretném, ha újra összetörne téged. – abbahagyta a zenélést, és átölelt. – De én mindig itt leszek, rendben?
Bólintottam, majd elmosolyodtam. – Játssz nekem valamit! – kértem.
Elgondolkodva nézett rám, és közelebb hajolt. Aztán elmosolyodott, és játszani kezdett. Ujjai sebesen szárnyaltak a billentyűkön, és hamar felismertem, hogy melyik dal ez. Az I will always love you-t játszotta, meseszépen.
Nem tudtam miért ezt választotta. De mikor a végéhez ért, mintha valami megváltozott volna benne. A tekintetében.
Átölelte a derekamat, és közelebb húzott magához. Aztán csak úgy egyszerűen megcsókolt. De nem ellenkeztem.
Csókja lágy volt, mintha fel lett volna készülve a visszautasításra. De e helyett, csak átkaroltam a nyakát, és közelebb húztam magamhoz. Egyik kezével a hátamat simogatta, másikkal pedig a derekamat ölelte.
Pár másodperc múlva elváltunk, és én hozzá bújtam.
- Remélem nem bántad meg. – suttogta, és a hajamba puszilt.
- Soha. – mosolyogtam, és még jobban hozzá lapultam. Lehunytam a szemem, és hallgattam a szívverését.
Halkan felnevetett, de nem engedett el.
*

Kéz a kézben mentünk be a suliba. Persze hogy megbámultak minket, de nem foglalkoztunk velük. A terembe érve egymás mellé ültünk le, és mikor Christy meglátott minket sikítozva ölelt meg minket.
- Tudtam, tudtam! – nevetett. – Mikor felhívtál, hogy van egy meglepetésed, már akkor tudtam! Ugye, hogy megmondtam, Nick!
- Persze. – mosolygott Nick, és megölelt engem.
- Gratulálok nektek. – Axel is megölelt, jó szorosan. – Legalább most már senki sem fog bántani téged.
- Ha rajtam múlik biztos nem! – jelentette ki Jared, és átölelt. – Vigyázok rá.
- Tudjuk Jared! – nevetett fel Nick, és vállon veregette a barátomat.

Délután a parkban sétáltunk. Csak úgy, elmentünk szórakozni, beszélgetni, fagyizni.
- Ez olyan igazságtalan! – morgott Axel. – Egyedül nekem nincs barátnőm! És így mindenből ki fogtok hagyni!
- Semmiből sem fogunk kihagyni Ax. – nyaltam bele a fagyimba. – Ugyanolyan lesz, mint volt.
- Aha, majd ti mentek dupla randira, én meg ülhetek otthon a húgommal. – morcosan forgatta a kezében a fagyiját.
- Páros randi! – kiáltott fel Christy. – Nem is olyan rossz ötlet! Jared, Sandra benne vagytok egy szombat esti dupla randiban?
- Elmehetnénk mozizni. – helyeselt Nick.
- Úgyis adnak most egy tök jó filmet, amiben Johnny Depp játszik, megnézhetnénk azt! – mondtam.
- Utána pedig beülhetnénk valahova pizzázni!
- Látjátok?! Erről beszéltem! – puffogott Axel.
- Nyugi Ax, csak szívatunk! – tört ki belőlünk a röhögés.
- Köszi, srácok, tudtam, hogy számíthatok rátok! – mondta, majd ő is bekapcsolódott a nevetésbe.

Happy Birthday Arin!

2012-02-17T09:05:00.002-08:00

Boldog 24. szülinapot Arin Ilejay-nak, az Avenged Sevenfold dobosának! :)

Awards

2012-02-16T09:41:00.002-08:00

Heey!
KAptam két díjat, amit mégegyszer köszönök Jess-nek és Ladynek!
Most nem küldeném tovább senkinek a díjakat, mert szerintem mindenki, akit olvasok megérdemli:)

1.Tedd ki a képet a blogodra!
2.Köszönd meg annak akitől kaptad.
3.Írj le 6 dolgot magadról!
4.Küldd tovább 5 blogírónak, linkkel együtt!
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon!

6. dolog rólam:
1. Negyedikes koromban kezdtem el írni.
2. Valószínűleg több fiú haverom van mint lány
3. Szeretem hallgatni a zongorát, de nem tudok játszani rajta
4. Válogatós vagyok
5. Szeretnék eljutni Los Angelesbe
6. Egyik kedvenc filmem a Gyűrűk Ura

A fejezet hamarosan érkezik! :)
xoxo, Lilimooo

Chapter 8*

2012-02-15T13:22:00.001-08:00

Hey!
Itt a következő fejezet, ami az utolsó előtti. :) Hamarosan jön a 9.fejezet, ami a lezáró rész, illetve a 10. amolyan Epilógus lesz.
xoxo, Lilimooo

8. fejezet.
Emlékezés
- Jól vagy? – kérdezte Jared, miután kiszálltunk a taxiból.
- Persze. – bólintottam, és megeresztettem felé egy halvány mosolyt.
Semmi mást nem akartam, csak forró vízben megfürdeni, bebújni az ágyamba és álomba sírni magam.
A bejáratig kísért, és be akart jönni, de nem hagytam.
- Jól leszek, Jared. – hagytam, hogy megöleljen, majd bementem a házba.
Senki se volt otthon. Csendesen botorkáltam el a fürdőszobáig, ahol ledobtam magamról a szörnyen nehéz, és macerás kisestélyit. Fehérneműben álltam a tükör előtt. Szemeim vörösek voltak a sírástól, és hullafáradtnak éreztem magam.
Jól esett, hogy Jared megvédett… De láttam a barátaim tekintetét. A lesajnáló pillantásokat… Azt ígértem nekik, hogy többé nem esek abba a hibába, mint 2évvel ezelőtt. Hogy erős leszek. De tévedtem.
Megmarkoltam a mosdókagylót, összeszorítottam a számat, de a könnyeim megállíthatatlanul ömlöttek.

- Vége Sandra! – nevetett Ryan. – Nem veszed észre, hogy már nem szeretlek? Hogy már a hideg kiráz tőled?! Fogd fel, VÉGE!
Nem bírtam megszólalni. Szememet szúrták a könnyek, térdem megroggyant. Azt hittem összeesek, mikor Ryan mosolyogva elsétált.
Miután eltűnt a szemem elől összetörtem. Valamikor Jared és Axel talált rám, és haza vittek. Aztán elkezdődött az őrület.
Törtem-zúztam, az összes alkoholt amit csak találtam megittam. Fogalmam sincs, hogya fiúk hogyan voltak képesek lenyugtatni. Én csupán a hatalmas zajra emlékszem, ami a fejemben zajlott.

Hirtelen indult meg a kezem, és törtem be a tükröt. A kezem véres lett, de nem érdekelt.
Hm… Törött tükör. Balszerencsét hoz. Keserűen felnevettem. Ennél szerencsétlenebb úgy se lehetek. Megint bedőltem egy srác bókjainak. Megint nem hallgattam a barátaimra. És ők még is ott voltak velem.
Még is milyen ember vagyok?! Én magyarázok arról, hogy a barátság a legfontosabb, és hogy rájuk kell hallgatni… Eközben meg magasról leszarom a véleményüket.
Felvettem a földről az egyik törött tükör darabot, és a kezem közt forgattam.
Már úgy se érdemes élnem… - suttogtam, és megvágtam a csuklóm. Egyszer. Kétszer. Talán háromszor.
Aztán összeestem. Hallottam, hogy valaki a nevemet kiáltja, láttam a vért, aztán minden elhomályosult, és elvesztem.

A nap halvány fénye világította meg a szobát. Kellett pár perc, mire rájöttem, hogy egy kórházban vagyok. Aztán még pár perc, amiből rájöttem, hogy Jared az ágyam mellett alszik, és fogja a kezem.
- Jared. – kezemmel végig simítottam az arcán, mire felébredt.
- Sandra! – Jared magához szorított, és nem akart elengedni. Egy hamar, biztos nem. – Soha többet, ne csináld ezt! – mélyen a szemembe nézett, én pedig bólintottam.

Mondhatni hamar haza engedtek. De persze százszor meg kellett hallgatnom, hogy nagyon veszélyes dolgot tettem, és hogy soha többé ne csináljak ilyet. Én meg mindannyiszor megígértem.
- Miért csináltad ezt Sandra? – kérdezte Nick, amikor egy márciusi péntek estén átmentünk hozzájuk. Mind engem néztek.
- Azt hittem, hogy mindent elvesztettem. – suttogtam. – Hogy többé nem néztek felém, mert sosem hallgatok rátok.
- Hogy lehetsz ekkora barom?! – kiáltott fel Axel. – Hogy mi akkor hagyunk téged itt, mikor a legnagyobb szükséged van ránk?!
- Az igaz barátok akkor is melletted állnak, ha te hülyeséget csinálsz. – Christy rám mosolygott, majd megölelt.
Ezután csak együtt voltunk. És nevettünk mindenen.

Happy Birthday, Jimmy!

2012-02-09T09:24:00.000-08:00

Jimmy 'The Rev' Sullivan, ma lenne 31 éves. Nagyon sajnálom, hogy nem érhette meg ezt a kort, de BOLDOG SZÜLINAPOT neki, innen a földről is.
Mert mind tudjuk, hogy most is figyel valakiket. :)

Chapter 7* - 100.

2012-02-06T13:28:00.000-08:00

Sziasztooook!
Itt az új feji *igen, ezt is megértük...* ami egyúttal a 100. bejegyzése ennek a blognak^^ Nagyon örülök neki! Remélem minél többen fogjátok olvasni a blogot!
Egyébként. Ezt a történetet nem terveztem hosszúra, ami azt jelenti, hogy hamarosan itt a vége fuss el véle. ;)
DE ezután is jönni fog egy újabb történet! :) Addig is, nézzetek be ide --> Crossroads at Radiant Eclipse
xoxo, Lilimooo

7. fejezet
Hókristály bál – avagy egy izgalmas este

Körülbelül egy hónapja lehettünk együtt. És én, boldog voltam. Nagyon is. David megértett engem, és szeretett.
A srácok pedig elfogadták ezt. Vagy is el kellett fogadniuk. Bár a Jareddel való kapcsolatom láthatóan romlásnak indult. Viszont, Kate és talpnyalói visszahúzódtak, tehát nem piszkáltak. Amit bírtam. Szóval ez kellett ahhoz, hogy békén hagyjanak. Egy menő srác.
- Szóóval. – Christy ágyán feküdtem, ő pedig mellettem ült. – Elhívott?
- Igen. – nevettem.
David elhívott engem a Hókristály bálba. Ami egy csodálatos buli, csak mindenki óriási felhajtást csap körülötte. Ez amolyan elő-szalagavató, de nem tudom, hogy miért van szükségünk rá.
Készülődtünk. Bérelnünk kellett egy puccos menyasszonyi ruhát, hogy hercegnők lehessünk. Nem értem miért kell ez az egész. Elég nekem, hogy a szalagavatómon legyek hercegnő. Nem most.
A hajamat begöndörítettem, és kifestettem magam. A ruhámat Christy segítségével felvettem, majd én is segítettem neki.
Egy irtó kényelmetlen, 20centis magas sarkút kellett felvennem, amiben járni nem tudok. De muszáj ezt viselnem, mert ha nem barátnőm megöl. Úgyhogy ellenkezés nélkül fintorogva bújtam bele a cipőbe.

Amikor beléptünk a hatalmas tornaterembe még a lélegzetem is elállt. A padló fehér szőnyeggel volt leterítve, a falakon hópelyhes díszek voltak, a plafonon pedig megannyi kiscsillag ragyogása szolgált világításul.
David rögtön megtalált engem, és táncolni hívott. Christy nevetve figyelt minket, majd Nick elragadta őt, és elvegyültek a tömegben.
- Csodálatosan nézel ki. – mosolygott David.
- Köszönöm. – motyogtam. Még mindig nem szoktam hozzá a bókjaihoz, pedig ideje lenne.
Némán táncoltunk, de ahogyan rám nézett… Szerelmesen. Mintha senki más nem létezne számára, csak én.
- Felkérhetem egy táncra? – a hang, ismerős volt, David pedig kelletlenül engedett el.
- A pultnál leszek. – biccentett, és eltűnt.
Jared felé fordultam, mert ő kért le. Átfogta a derekam, én pedig átkaroltam a nyakát.
- Haragszol rám, Sandra? – kérdezte.
- Nem tudok rád haragudni. – válaszoltam a szemébe nézve. Azok a kék szemek… Ki tudná azt hazudni neki, hogy utállak? Hogy fogadd el a döntésem? Hát én nem. – Csak most boldog vagyok.
- Boldog? – horkant fel. – Ezzel a kis patkánnyal, aki ez első alkalommal lecserél téged valaki másra?
- Nem ismered őt! – csattantam fel. Előbbi jóindulatom és szeretetem hirtelen elpárolgott. – BOLDOG VAGYOK VELE. Olyan nehéz ezt megérteni? Olyan nehéz elfogadni, hogy most az egyszer nem szenvedek?
Leeresztettem a karomat és faképnél hagytam. Nem láttam, de tudtam, hogy áll, és szomorúan néz utánam.
Miközben kiértem a folyosóra szememből kiszökött az első könnycsepp.
Aztán megdermedtem. David állt ott és egy másik lánnyal… folytatott heves csókcsatát. A lány pedig Kate volt.
Nem! Nem, az nem lehet! Sikítani tudtam volna, de csak annyit tehettem, hogy elfutottam, ami szűk kis ruhámban nem igazán sikerült. Egy elhagyatottabb folyosón kötöttem ki, ahol belerohantam Axelbe.
- Sandra! – Axel könnyeimet látva, megijedt és elkapta a csuklómat. – Sandra, mi történt.
Lábam remegett, és össze is estem volna, de a srác elkapott, és megtartott. Csak akkor vettem észre, hogy egy barna szemű, tulajdonképpen széplány állt mellettünk.
- Camilla, kérlek, keresd meg Jared-et! – kiáltott Ax.
A csaj eltipegett, Axel pedig leültetett az egyik székre. Nem tudtam megszólalni, éreztem, hogy szememet ellepik a könnyek.
Jared pár perc múlva ott is volt, mögötte pedig Christy és Nick sietett felém.
- Sandra! – Jared leguggolt elém. – Mi történt? – mind feltették nekem ezt a kérdést.
Nehezen, akadozva meséltem el, hogy mit tett velem David. Hogy átvert. Jared nagyot sóhajtott, és amolyan én megmondtam pillantást váltott Axel-el. Nem volt kedvem veszekedni, csak haza akartam menni.
Ekkor a folyosón feltűnt David, aki aggódó képet vágva közeledett felém.
- Christy! – megállt előttem. – Mi a baj? – elővette legszomorúbb hangját.
Láttam, ahogyan Jared szeme dühösen megvillan, majd behúzott egyet a – most már bátran jelentem ki – volt pasimnak.

Award

2012-02-05T06:27:00.000-08:00

Hello! ^^
Kaptam egy szép díjat xLenorax -tól, amit nagyon köszönök neki^^

Szabályok:
1. Tedd ki a képet a blogodra!
2. Köszönd meg annak, akitől kaptad a díjat!
3. Írj le 6 dolgot magadról!
4. Küldd tovább 5 blog írónak, linkkel együtt!
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon!

6 dolog rólam:
- Kissé gúnyos és ironikus is vagyok.
- Hajam barna, de vöröset akarok. Ja, és le szoktak szőkézni. Na nem azért, mintha szőke lenne hajam...
- Szeretek a barátaimmal lenni.
- Kedvenc gitárosom Synyster Gates^^
- Sorozat és film függő
- Mostanság zenére alszom el, mert imádom.

5 ember akinek tovább küldöm a díjat:
LaMes
xLenorax (visszajár, haha^^,:D)
dyonne
Jons
Winnie

Nos, hát ennyi lenne. Köszönöm még egyszer a díjat! :))

A fejezetről annyit, hogy hamarosan jön, csak előbb a Crossroads at Radiant Eclipse-t fogjuk feltenni. :)
xoxo, Lilimooo

And

2012-01-31T15:06:00.000-08:00

Hey!

Igen, még mindig betegen, de élek. Amúgy. Ennek a bejegyzésnek a lényege az lenne, hogy:
1. a történetről pár szó
2. áá... nincs ilyen.
Szóval. Elérkeztünk a történet feléhez.
Igen. A feléhez. Persze, ez nem azt jelenti, hogy 12. fejezet lesz, lehet, hogy annál kicsit több. Még nem tudom. Viszont a 7. rész szerintem a hétvégén(?) fent lesz. Addig is adok nektek egy kis ismertetőt belőle. ;)
Cím: Hókristály bál

Átfogta a derekam, én pedig a átkaroltam a nyakát.
- Haragszol rám, Sandra? - kérdezte.
- Nem tudok rád haragudni. - válaszoltam a szemébe nézve. Azok a kék szemek... Ki tudná azt hazudni neki, hogy utállak? Hogy fogadd el a döntésem? Hát én nem. - Csak... most boldog vagyok.
- Boldog? - horkant fel. - Ezzel a kis patkánnyal?
- Nem ismered őt! - csattantam fel. Előbbi jóindulatom és szeretetem hirtelen elpárolgott. - BOLDOG VAGYOK VELE. Olyan nehéz ezt megérteni? Olyan nehéz elfogadni, hogy most az egyszer nem szenvedek?
Leeresztettem a karomat, és faképnél hagytam. Nem láttam, de tudtam, hogy áll, és szomorúan néz utánam.
Miközben kiértem a folyosóra szememből kiszökött az első könnycsepp.

Szerintetek kivel beszélgethetett Sandra? Várom az ötleteket!
xoxo, Lilimooo

Feels

2012-01-30T07:25:00.000-08:00

Hmm...
Most írok egy érzelmes jelenetet. Ami nem a Ragyogásban van (bocsi, ez van). De nekem tetszik. És valamiért fontos nekem.
És lehet, hogy hamarosan el is olvashatjátok. Vagy nem. Mint mondtam, még nem tudom.A lényeg az,hogy ez a kis jelenetecske, egy naaagy kedvenc. De így jobban belegondolva nem is olyan érzelmes. Na mindegy...
A fejezetet a héten felrakom. Mert, mivel a matekról halvány lila gőzöm nincs és valószínűleg senki sem fogja nekem elmagyarázni, unatkozni fogok. Asszem.
xoxo, Lilimooo

Fogalmam sincs, miért ezt a képet raktam fel. Csak úgy találtam valahol.

No school

2012-01-30T05:15:00.000-08:00

Heyho!

1 hétig nincs suliii! Szóval most happy lennék de az a baj, hogy nem vagyok az mert
1: Az, hogy én itthon vagyok azzal jár, hogy beteg vagyok, és szarul érzem magam
2. Sokkal többet kell pótolnom ha nem akarok lemaradni, már pedig én nem akarok lemaradni.
Egyébként voltam orvosnál, akire kb. MÁSFÉL órát vártam. Csak én tudom, hogy mi az a pontosság? Könyörgöm...
Ráadásul ahogy megérkezett az orvos, 15perc alatt lezavarta az egész rendelősdit...
Ja, és az egész várakozás alatt, egy olyan kislány rugdosott, aki ovis, és vissza se rúghatsz neki, meg egy rossz szót se szólhatsz, mert akkor sírva fakad.

Amúgy ez az otthon-ülős történet annyiban jó, hogy kiélhetem a mások által elnevezett művészi hajlamaimat.
Magyarán fényképezhetek, (ha megtalálom a fényképezőt, amit a drága nővérem elrakott valahova) írhatok, rajzolhatok, sőt - igen, sokak meglepetésére - talán elkezdhetek gitározni.
Mivel senki sem lesz itthon, hogy hallja ezt, és erős fülfájással dokihoz menjen.

Nem tudom miért ezt a képet raktam be. Talán azért mert tetszik. Mert szeretek fotózni. Ja, igen ezt nevezik művészi hajlamnak. Vagy őrültségnek. Rám szerintem az utolsó jellemző. Vagy esetleg mindkettő.

xoxo, Lilimooo

We never forget you The Rev

2012-01-29T12:36:00.000-08:00

Erre nincsenek szavak... Én nem küldtem képet, de majdnem megkönnyeztem ezt a videót. De ha még végig nézem 10x tuti sírok...
Büszke vagyok rájuk!
FoREVer

Chapter 6*

2012-01-27T14:16:00.000-08:00

Hey!
Itt van a 6.fejezet, remélem tetszeni fog! ;) (Csináltam egy új menü pontot, és ott hamarabb megtaláltok minden fejit)
Úgy döntöttem, hogy a novellának lesz második része, amit már el is kezdtem. Szóval, azt is várhatjátok^^
Addig is jó olvasást, remélem tetszeni fog!
xoxo, Lilimooo

6. fejezet
Szilveszter
Fintorogva álltam az egész alakos tükör előtt. Hajam fel volt kötve, és be volt göndörítve. Egy fehér térdig érő ruha volt rajtam, és egy hozzá illő cipő. Csodás volt az összeállítás, a baj csak az volt, hogy rám nem illett.
2 nap volt szilveszterig, mikor egyik délután Axeléknél ültünk, és pókeroztunk. Én álltam nyerésre, és szerintem Christy vesztésre. Sose tudott hazudni.
A nagy koncentrációnkat a csengő hangja szakította félbe. Axel gyorsan ajtót nyitott, és mindegyikünk nagy meglepetésére Lina állt ott.
- Szia, Lina! – köszönt Ax, és beengedte a lányt.
- Sziasztok! – Lina bejött, és kirázta a hajából a havat. – Elárulnátok, hogy miért nincs bekapcsolva a telefonotok?!
Itt mindegyikünk előkapta a mobilját. Nekem vagy 20 nem fogadott hívásom volt tőle, de hát pókerezés közben mindig ki van kapcsolva…
- Pókerezünk! – mondta védekezően Nick, és fejével az asztal felé intett.
- Király… - Lina matatott a táskájában, majd 5darab borítékot vett, elő amit átnyújtott nekünk.
- Ez mi? – kérdezte Jared gyanakodva.
- Meghívó, a szilveszteri bulimra. Amolyan álarcosbál. A megjelenés pedig KÖTELEZŐ!
- Ott leszünk! – vigyorodott el Christy.
- Nem lehetne csak egy sima buli? – esdeklően pillantottam rá. – Muszáj kis estélyit venni?
- Igen! – Lina megfordult, majd az ajtóból még visszaköszönt – Találkozunk 31.-én!

Ma pedig kaptam tőle egy SMS-t, amiben az állt, hogy David is megy a buliba…
Hangosan fújtam ki a levegőt, és vettem fel a Jared-től kapott karkötőt.
- Gyere S! – Christy kukkantott be az ajtón.
Igazából pár napja már náluk lakom, de ez senkit sem zavart. A nevelőszülei rendesek, és azt mondták, hogy bármikor átjöhetek.
C-n egy fekete térdig érő, kicsit kihívóbb ruha volt, haja pedig le volt eresztve. A kezében ott volt az álarca.
Én is fogtam a saját maszkom, és lementünk az előszobába, ahol Christy szülei vártak minket. Mindkettőnket megölelgettek, majd integetve figyelték, ahogyan beszálltunk a taxiba. Az utat Christy végig dumálta arról, hogy milyen jó lesz az este. Én meg hülyén bólogattam hozzá.
Mikor megérkeztünk az emeletes ház elé, a buli már javában folyt. Felraktuk az álarcainkat, és a hatalmas előtérből a lifthez mentünk, ami gyorsan felrepített minket Lináék tágas lakásához. Senkit se ismertünk fel, egyedül Lina talált meg minket.
- Ugye nem a srácokkal jöttetek? – kérdezte rögtön.
- Nem, de szerintem már itt vannak. – mondtam.
- Akkor bulizzatok, de az álarcot ne vegyétek le!
Elvegyültünk a tömegben és a fiúkat kerestük, de nem találtuk őket. Keresés közben táncoltunk, ittunk és jól éreztük magunkat. Olyan fél 12 fele Christy-t elragadta valaki táncolni. Valószínűleg Nick. De azért megijedtem, hogy mindenki, akit ismerek, eltűnt.
- Felkérhetem egy táncra? – ismerős hang ütötte meg a fülem, a szívem pedig rögtön heves dobogásba kezdett.
David volt az. Bátortalanul bólintottam, megfogtam a felém nyújtott kezet. Lassan, a zene ritmusára táncoltunk.
- Jól telt a karácsonyod? – kérdezte miközben megpörgetett.
- Igen. – válaszoltam. – A tied?
- Kivételesen veszekedés mentesen. – mosolygott elbűvölően.
- Szerencsés vagy. – nevettem. – Én azt se tudom, hogy mikor láttam utoljára a szüleimet.
Ezután csendben táncoltunk. Lina parancsa szerint, éjfélkor meg kell csókolnunk azt, akivel épp táncolunk. Nem tudtam, hogy mennyi az idő, de reménykedtem…
A zene hirtelen megállt, és a kis színpad mögötti kivetítőn elindult a visszaszámlálás.
5…
Mindketten levettük az álarcunkat.
4…
David mosolyogva nézett.
3…
Közelebb húzott magához, kezét szorosabban fonta a derekam köré.
2...
A feje vészesen közelített felém.
1…
Megcsókolt. Hevesen, de lágyan. Kezemmel automatikusan beletúrtam a hajába, és hagytam, hogy teljesen magához szorítson.
Miután elváltunk újra kezdtük a táncot. Ezúttal nem beszélgettünk, csak annyit mondtunk, hogy Boldog Új Évet! és ennyi.
- Nem lenne kedved lelépni? – kérdezte és az asztalok mellé táncoltunk.
- Hová? – tettem fel a kézen fekvő kérdést.
- Csak úgy… el. – elindult a lift felé. Én pedig nevetve követtem.
- Szeretek fotózni. – jelentette ki, mikor kérdő tekintettel néztem, ahogy elővesz egy fényképezőt. – Lennél a modellem?
Valószínűleg furcsán néztem rá, mert elmosolyodott. De azért bólintottam. A lift ajtó kinyílt, én pedig beszálltam.
- Mosolyogj! – kiáltotta el magát David. Úgy tettem, és különböző pózokban mosolyogtam.
Miután a lifttel leértünk elkezdtünk szaladni az utcán – ami nekem nehezen ment magas sarkúban – és közben David képeket csinált. A képek pedig egész viccesek lettek.
Egy padon ültünk, és a képeket nézegettük.
- Nézd, ez egész jó lett. – mutatott egyet, amin épp szaladok, és ruhámat fogom, hogy lássak tőle.
- Nagyon… - mosolyogtam.
A fejünk egy pillanatra összeért, és egymás szemébe néztünk. Aztán újra megcsókolt. Most sokkal visszafogottabb volt, de tetszett.
- Öhm… Vissza kéne mennünk… - motyogta, miután elváltunk.
- Aham… - feleltem kissé zavartan.
A visszafele út kissé csendesebben telt, viszont David végig a kezemet fogta, és mikor beléptünk a lakásba, akkor sem engedett el.
- S, lemaradtál a köszöntőről! – Axel jött elém vigyorogva, majd mikor meglátta kivel vagyok, lefagyott az arcáról a mosoly.
- Bepótoljuk! – jelentettem ki, és Ax-ra kacsintottam. Beljebb mentünk, ahol Christy, Nick és Jared is volt.
Mind nevettek valamin, majd mikor megláttak, hirtelen mintha lefagytak volna. Jared szúrósan nézett Davidre majd rám.
- Sandra… - mondta pár másodperc szünet után. – Beszélhetnénk?
- Persze. – bólintottam.
- Addig én hozok valamit inni. – mosolygott David, és átverekedte magát a táncoló tömegen a piás asztalokhoz.
- Mit csináltál vele? – kérdezte gyanakvóan Nick.
- Mondtuk, hogy ne állj vele szóba! – sóhajtott Axel.
- Semmit nem csináltam vele. – C mellé léptem, és karba fontam a kezem. – Egyszerűen csak vele voltam. Mert ti – itt mindnyájukra ránéztem eltűntetek. Ő viszont ott volt. Velem. Éjfélkor. Úgyhogy, B.U.É.K!
Azzal megfordultam és David utána mentem. Az egyik asztalnál állt, kezében két vodkával töltött pohár. Odaadta az egyiket, majd koccintva ittuk meg.

New Blog

2012-01-25T13:53:00.000-08:00

Hey!

Megnyitotta kapuit a xLenorax-al közös blogom, amin egy fanfic fog menni.
http://l-landco.blogspot.com/
A bevezetőt hamarosan fel fogjuk rakni! ;) Addig is nézzetek be, pár infot már találhattok rajta. :)
Mielőtt bárki megijedne, ez a blog sem lesz elhanyagolva, hamarosan jön a szilveszteri rész! :) Ha minden jól megy, akkor szerintem vasárnap(?) sikerül befejeznem. :)

xoxo, Lilimooo

Story

2012-01-23T10:22:00.000-08:00

Hey!
Itt a beígért novella. Először szeretném azt elmondani, hogy nem lett annyira fényes, mivel egy kicsit új még nekem ez a "fanfiction-os" írás. (Oké, próbálkoztam már fanfic-ekkel, de nem lettek jók..)
Azért remélem, hogy tetszeni fog! :)
És ha valaki nem tudná, az Avenged Sevenfold nevezetű együttesről van szó. :)
xoxo, Lilimooo

Őrűlt Éjszaka

~ Novella

Synster Gates
2007

A fények felvillantak, mi pedig elkezdtük. Alig hallottam, hogy Rev elszámol háromig, mert a tömeg üvöltése minden mást elnyomott. Aztán az erősítő hangos sivításának hála, a tömeg egy másodpercre elhallgatott, mi pedig ezt kihasználva elkezdtük életünk egy újabb teltházas koncertjét.
Körülnézve boldog mosoly terjedt szét az arcomon. A tömeg együtt üvöltötte M. Shadows-zal a dalt, és egy részeg srác az első sorban lég-gitározni kezdett, de azt nem lehetett megállapítani, hogy Zacky-t, Johnny-t, vagy engem akart utánozni.
Mint az őrült pengettem a gitáromat, és teljesen átadtam magamat a zene varázsának. Aztán Matt, Zacky, Jimmy és Johnny elhallgattak; következett a szólóm, amit az egészben a legjobban imádtam. Szinte győztesen röhögtem, mikor megláttam, hogy az összes 13 évesnek tűnő agyon sminkezett kis csaj elájul. A szólóm közben pörögtem egyet, majd hirtelen a színpad szélére ugrottam, és az első sorban lévő csitrikre kacsintottam, akik persze rögtön hisztérikusan kiáltozták a nevemet: „Syn! Syn! Syn!”
Halványan hallottam Jimmy kacagását a dobok mögül, majd a többiekkel együtt újra bekapcsolódott a dalba.
Tekintetemet végig hordoztam a tömegen. Nem lehet tagadni, rengeteg gyönyörű lány volt a közönség sorai közt. De volt egy, aki… kimagaslott. Nem mondom, hogy sokkal szebb volt, mint mondjuk az a dögös szőke a második sorban, de nekem tetszett.
A tömeg közepén állt, és Shadows-al együtt üvöltötte a dalt. A vad fejrázástól fekete haja az arcába hullott, mindkét keze a magasban és csápolt. Egyik ökölbe volt szorítva, a másikban pedig egy üveg Jack Daniels volt. 20 évesnek nézett ki, szóval reméltem, hogy a srácok, akik mellette állnak vele vannak. Ő volt az a lány, akit eltudtam képzelni erre az éjszakára.
Befejeztük az utolsó számot is, és a közönség szó szerint őrjöngött.
Szóval ilyen egy Chicago-i koncert. Röhögtem magamban.
- Köszönjük az estét emberek! – kiáltotta a mikrofonba Matt. – Reméljük, hogy az estétek továbbra is ilyen fantasztikus lesz!
Szépen sorban lementünk a színpadról, majd a kulisszák mögött röhögve egyeztünk meg abban, hogy ez egy kurva jó buli volt… és mindannyian tudtuk, hogy az estének még nincs vége.
Zacky valahonnan szerzett 5 üveg sört, aminek persze rohadtul örültünk. Még mindig röhögve indultunk el, hogy keressünk egy bárt. Rev és én mentünk leghátul.
- Haver, te kit szemeltél ki a közönségből? – bokszolt vállba.
- Senkit. – vágtam rá rögtön, és meghúztam a söröm.
- Syn, rémesen hazudsz! – lóbálta meg az üvegét Rev. Ja, igen, ő az akinek soha az életben nem tudtam hazudni…
- Láttam egy csajt. Elég vad volt.
- És kell neked. – bólintott Jimmy.
- Ha észrevetted volna, neked is kéne! – húztam meg újra a piát.
- Michellel úgy is újra össze fogtok jönni. – mondta Rev. – Túlságosan szereted őt, nem fogod tudni elhagyni örökre. És ő is szeret téged.
- De, addig is, kihasználom, hogy szabad vagyok. – az üvegem kiürült, és egy árokba dobtam.
A legközelebbi bárba térünk be, ahol hemzsegtek a tinédzser korú rajongók. A mi rajongóink. Amint megláttak minket, sikítva rohantak felénk, csak hogy aláírást meg közös fotót kaphassanak. Miután sikerült átvágnunk a tömegen, a VIP részlegben ültünk le. Mindegyikünk whisky-t rendelt, és közben hülyeségeken röhögtünk.
- De. Meg lesz. Két perc se kell. – Zacky lehúzta a maradék italát.
- De ha nem… - Johnny elgondolkozott. – Akkor te fizeted a piánkat…
- Johnny, ez gyenge büntetés! – kiáltott fel Rev. – Valami ütősebb kell!
Zack és Johnny fogadtak abban, hogy Zack feltudja-e szedni 5 percen belül a vörös, dögös csajt a bárnál.
Rev elgondolkodva gyújtotta meg a cigijét, miközben Matt újabb kört rendelt. Mindenki lázasan agyalt, most az egyszer senki sem szólalt meg.
- Megvan! – Rev szeme gonoszan csillant fel.
- Ne, ne, ne! – Zacky arcáról lehervadt a magabiztos mosoly. – Ha, Rev találja ki a feladatot, akkor nekem végem.
- Így is, úgy is véged van öcsi! – nevetett Shad.
- Ha nem szerzed meg a számát 5 perc alatt, akkor boxerben, és azzal a rózsaszínboával a nyakadban kell lenned egész este. – mondta Rev, és közben a fejével egy túlplasztikázott, rémséges, 50-es szőke felé intve. – Ott volt a koncerten, szóval tuti, hogy kölcsön adja neked… Egy csókért…
- Vagy kettőért… - tettem hozzá röhögve.
- De ha sikerül, akkor Christ csinálja meg ezt! – pattant fel Zacky. Valószínűleg semmi kedve nem volt ahhoz, hogy egy banyával smároljon.
Sietve indult el a bárpultnál ülő vörös felé. Láttuk, hogy megvillantja rá a legbájosabb mosolyát, majd azt, ahogyan beszélgetni kezdtek. 2 perc sem telt el, és máris egymást falták.
Johnny felnyögött, és arcát a kezébe temette. Mi pedig várakozóan vigyorogtunk rá.
- Ehhez nem vagyok még elég részeg. – jelentette ki Christ, és lehúzta a whisky-ét. – Kérek egy üveggel! – intett a pincér csaj felé, aki meg se lepődött a kérésen.
Zacky arcán önelégült mosollyal ült le közénk. Kezében egy ital-alátét, azon pedig egy telefonszám és egy rúzsos szájnyom.
- Nos, Christ? – röhögött. – Készen állsz?
Christ a fejét rázta, miközben újabb adag whisky-t döntött magába.
- Menned kell haver! – veregette vállon Matt. – De vigyázz, a kamera be van izzítva! – az utolsó mondat után pedig hangosan nevetett, annyira, hogy nem csak mi, de még Johnny is röhögött. De lehet, hogy már részeg volt, és mindenen röhögött volna.
Nagy nehezen, de felállt, és a nőhöz ballagott, miközben Matt mindent rögzített a telefonján. A nő, amint észrevette Johnny-t, sikítozva ugrott a nyakába. Szegény srác, majd megszakadt.
- Shad, remélem, hogy megörökíted az egészet! – röhögtem, miközben ittam a whiskymből.
- Ha akarod, akkor közelebbről is. – kacsintott a srác, és kicsusszant a bokszunk szélére, és közelire vette a kamerát a telefonján.
A nő a saját bokszába tuszkolta le Christ, és örömmel adta oda a nyakában lévő boát egy… csókért. A nő Johnny képébe mászott, elég durván lekapta a srácot.
Eközben mi meghaltunk a röhögéstől. Szó szerint. Rev az asztalt csapkodta, Zacky pedig a fejét a kezére hajtotta, és teste rázkódott a röhögéstől.
Egy idő után – a nő még mindig nem engedte el Christ – a tekintetem elkalandozott, és megláttam azt a lányt a koncertről. Haja most fel volt fogva, így látni lehetett az arcát; szép volt, hófehér, minden tökéletes rajta. Szeme zölden villogott, ajka kecses mosolyra húzódott, ahogy meglátott engem. Fejével biccentett, majd meghúzta a Jack Daniel-el töltött poharát. Olyan volt… mint egy ördög angyal ruhában.
- Syn! Hé, Syn! – Zacky hangjára fordultam vissza.
- Hmm? – kérdeztem frappásan.
- Kit nézel annyira? – vonta össze a szemöldökét.
- Senkit Zack. – vigyorogtam. – Te csak foglalkozz a vöröskéddel. – kezemmel intettem, hogy forduljon meg.
- Lisa! – Zacky elmosolyodott, és beljebb csusszant, hogy a lány leülhessen.
Elmeséltük neki, hogy min röhögünk annyira, és az is kiderült, hogy ott volt a koncerten, a negyedik sorban.
- Ebben a városban mindenki imád titeket! – mosolygott. – De nem kéne megmenteni a haverotokat?
- Nos… - Rev úgy tett mintha elgondolkozna, és szívott egyet a cigijéből. – Szeirntem, ha valamelyikünk lenne ott, akkor ő már a piában fetrengene a röhögéstől, és eszébe nem jutna, hogy segítsen nekünk.
- Mellesleg, fogadást vesztett. – tettem hozzá, majd a következő percben Zacky szinte letámadta a csajt.
- Na, jó… - felálltam, és elindultam a csaj felé. Még láttam, hogy Matt és Jimmy vigyorogva összenéznek, majd koccintanak. Hogy mire, arról fogalmam sem volt.
A lányt a táncparketten találtam meg, és sikerült elkapnom az egyik karját, ezzel táncra hívva őt. A lány boldogan mosolygott rám – de ugyan, melyik nő nemű lény ne tenné ezt? – és kapaszkodott bele a nyakamba. Belenéztem a szemébe és… elcsodálkoztam. Tekintete ugyanolyan volt, mint Michellé. Megráztam a fejem, és inkább táncoltam.
Nem szabadna rá gondolnom, hisz ő elment… Az én marhaságom miatt.
- Hé, lassú szám van. – nevetett a lány, és karjait átfonta a nyakam körül.
A kezemet a derekára csúsztattam, és lassan, körbe keringtünk.
- Azt se tudom, hogy mi a neved. – általában nem szokott érdekelni a lányok neve, a lényeg az volt, hogy ne hagyjanak unatkozni.
- Én viszont, tudom, hogy te ki vagy. – nyelve már majdnem összeakadt, amin nevetnem kellett. – Az egyik legjobb rock banda gitárosa.
A lépés közben megbotlott a lába, és ha nem kapom el, elterül a padlón. Erősen ’ próbálta ’ szorítani a nyakamat, hogy ne essen el, de tartottam.
- Tudod, a lakásom a bár felett van… - motyogta, és csábosan mosolygott.
- A barátaid már biztos keresnek. – én is elmosolyodtam, de azért igyekeztem a szobákhoz vezető lépcső felé keringeni. Már ha az az a lépcső…
- Nem érdekel. – nevetett, és ügyetlenül megfogta a kezem, és a lépcsőhöz húzott. Az egyik kezemet még mindig a derekán tartottam, mert féltem, hogy újra megbotlik.
Beléptünk a lakásba és azonnal megcsókolt. Hátra felé húzott, majd – mivel elesett és engem is magával rántott… - a padlón kötöttünk ki.
Viszont a csókjai… vadak voltak, telhetetlenek. Kezével cseppet sem finoman túrt bele a hajamba, és szorított magához, de tetszett. A pólómat lerángatta rólam, és magunk mellé hajította.
Egy másodpercre váltak el ajkaink, és újra belenéztem a szemébe; majd ijedten pattantam fel. Újra Michelle szemeit láttam magam előtt. Gyönyörűen csillogó zöld, szeretetre éhes szemeket.
- Hé! – kiáltott fel a lány, amikor magamra kaptam a pólómat, és kimentem a lakásból.
Abban a percben, ahogy kiléptem az ajtón, bevillant valami; szeretem Michellet. És hiányzik. Nagyon is.
Lementem a lépcsőn, és megkerestem a bokszunkat.
- Ez gyors volt Syn. – jegyezte meg Matt, aki már szerintem a huszadik felesénél járt, legalább is az előtte sorakozó poharakat elnézve.
- Nem volt semmi mi? – kérdezte Rev, és megitta a felesét. Előtte is szép számban sorakoztak a poharak, és vigyorából ítélve már be is rúgott.
- Nem. – intettem a pincércsajnak, hogy hozzon még egy kört. – Zacky és az a csaj… - hunyorítva elgondolkoztam a nevén. Nem voltam még részeg, de ittam már annyit, hogy egy 20 perce megismert csaj nevére ne emlékezzek. – Hová tűntek?
- Szerintem a mosdóban vannak… - Matt újabb felest ivott és rendelt egy üveg pezsgőt. Hogy minek, arról gőzöm nem volt. – Mielőtt kérdeznéd, Christ még mindig a poklok poklát járja… - na itt már röhögött, amivel tudatta velünk, hogy részeg.
Közben én is ittam, és kezdtem érezni, hogy a fejembe száll. Megráztam a fejem, és kértem a következőt.
- És, miért is hagytad ott? – Rev beljebb csúszva felém fordult, lábait az ölembe rakta, és hülyén vigyorgott rám. Hát persze. Ő is részeg. Akaratlanul is elmosolyodtam Matt és Jimmy viselkedésén. De lehet, hogy ezt már csak azért csináltam, mert én is be voltam rúgva.
- Michellet szeretem. – jelentettem ki, majd kissé akadozó nyelvvel, Matt-re néztem. – De haver, fel ne merd hívni Val-t!
- Syn, beszélni is alig tudok… - tényleg nehezen forgott a nyelve.
- Rohadt szemétláda! – hirtelen valaki rám öntött valamit, ami átáztatta mindenemet. A csaj, akit fent hagytam a lakásában, egy üveg Jim Beam-ot öntött rám, majd rögtön sarkon fordult és eltűnt.
- Ribanc. – morogtam, majd megszagoltam a pólóm. – Azért kár volt rám öntenie egy egész üveggel…
Rev és Matt persze szakadtak a röhögéstől. Rev annyira, hogy beesett az asztal alá. Matt pedig már könnyezett.
Hirtelen Johnny lépett hozzánk és dobta le magát Matt mellé, arcán pedig rúzsfoltok díszelegtek, nyakába viszont még mindig ott volt a rózsaszín boa.
- Egyszer nyerjek meg egy fogadást… - morogta, és látszott rajta, hogy be van csípve. És ez még enyhe kifejezés. – De legalább a piát ő fizette.
Christ meg sem lepődött azon, hogy Rev az asztal alól kúszik elő, inkább megfogta az egyik poharat és meghúzta.
- Te, Syn… - nézett végig rajtam. Vagy is próbált, mert a feje szinte össze vissza, billegett. – Mi a szar történt veled?!
- Berágott rá egy csaj. – hadarta el Rev két röhögő görcs között.
- És ha jól érzem, Jim Beam-mal öntött le. – Zacky lehuppant mellém, miközben én lelöktem magamról Rev lábát.
- És, még nem vagyok elég részeg. – mondtam, majd sorra ittam meg a rendelt piákat.
Szerintem egyikünk se tudná megmondani, hogy min röhögtünk, de jól éreztük magunkat. Mikor már egyikünk se tudott magáról, Matt felugrott az asztalra, és kibontotta a pezsgőt; amivel persze mindünket lefröcskölte. Majd, ami megmaradt az üvegben – nem volt több három kortynál megittuk.
A hotelba menet is folytattuk az ökörködét, majd nem érdekelve, hogy mennyi az idő, küldtem Michellenek egy SMS-t, amiben leírtam, hogy mindent sajnálok, és hogy szeretem.
Másnap 11-kor ébredtem fel, valószínűleg Christ szobájában a padlón, hasogató fejfájással, másnaposan.

Chapter 5*

2012-01-21T14:09:00.000-08:00

Hey! Itt az új feji, remélem tetszik! :) Az ígért novellát pedig hamarosan befejezem!^^ Addig is jó olvasást!
xoxo, Lilimooo

5.fejezet
Karácsony(ok)
Másnap hirtelen fényre ébredtem. Nem tudtam, hogy hány óra lehetett, de Jared még aludt. Felkeltem, és a konyha felé vettem az irányt, ahonnan világosságot láttam. Mary, Jared anyukája volt ott, és kávét főzött. Elég korán lehetett, mivel a nő még köntösben volt, fekete haja pedig kócosan omlott vállára.
- Jó reggelt! – köszöntem.
- Sandra! – a nő megfordult és rám mosolyogott. – Neked is! Kérsz egy kis kávét?
- Igen, elfogadom. – bólintottam, és leültem az egyik székre.
Mary máris két csészébe töltötte a kávét, és az egyiket lerakta elém. Közben én ránéztem a falon lévő órára, és elkerekedett szemmel néztem, hogy még csak 7 óra van.
- Kicsit korán keltél. – jegyezte meg Mary és kortyolt egyet a kávéjából. – Viszont elég hamar elaludtatok. Nem tudtam, hogy a Grincs ennyire altató.
- Nem is… Csak fáradtak voltunk. – mosolyogtam. Kiittam az utolsó cseppet is, és felálltam. – Elmegyek fürdeni, ha nem baj.
- Persze, menj csak! Már raktam ki tiszta törölközőt.
Bementem Jared szobájába, és kivettem a táskámból a ruháimat, majd a fürdőbe mentem.
A fürdést egy 15 perc alatt elintéztem, utána pedig felöltöztem és fogat mostam.
Megkerestem a telefonom, hátha keresett valaki. Meg is találtam, a tükör alatti polcon. 1SMS-em jött, de a szám ismeretlen volt. Megnyitottam, és elakadt a lélegzetem.

Jó volt beszélgetni, remélem máskor is lesz még ilyen!
Még egyszer Boldog karácsonyt!
David W.

Mosollyal az arcomon mentettem le a számát, és küldtem el a válaszom.

Igen, annak én is örülnék.
Köszönöm, és neked is! Egyébként, honnan tudod a számom?
Sandra B.
Ezután visszamentem a nappaliba, de Jared még mindig aludt. Leültem a kanapéra, kezemben szorongattam a telefonom, hátha hamar kapom meg a választ. Elképzelni sem tudtam, hogy időt áldoz arra, hogy megtudja a számom.
A telefonom rezegni kezdett, és rajtam kislányos kíváncsiság lett úrrá. David visszaírt!

Jó reggelt!
A legelső ember, akit kérdezetem. Bár elég hülyének nézett, hogy pont a te számodat akarom tudni, és nem azét a Kate-ét vagy kiét.
D. W.
Basszus, lehet, hogy felébresztettem?! Gyorsan visszapötyögtem neki.

Neked is! Ugye nem keltettelek fel?
Igen, általában minden épeszű ember kerül engem.
S. B.
Jared a másik oldalára gördült, és ebből tudtam, hogy hamarosan felkel. A pléd már csak félig volt rajta, ezért gondosan betakargattam.

Dehogy is! Már a húgom felkeltett.
Ezek szerint én nem vagyok épeszű.
D. W.

A szívem hevesen kezdett dobogni, éreztem, hogy arcom égni kezd. Újra meg újra elolvastam az üzenetét, nem tudtam mit válaszolhatnék erre.
Jared megmozdult, és hirtelen ült fel. Körbe nézett, majd hátra fordult és meglátott engem.
- Jó reggelt! – ásított. – Hány óra van?
- 8. – pillantottam a telefonomra.
- Miért szorongatod azt a kezedben? – kérdezte. – Kinek a hívását várod? Vagy csak Christyvel SMS-ezgetsz?
Ördögien elvigyorodott és felpattant. Vele együtt én is felálltam, és a kezemet a hátam mögé dugtam.
- Nem szorongatom, és nem is csinálok rajta semmit. – védekeztem.
- Igen? – felvont szemöldökkel nézett rám. – Akkor nyugodtan megnézhetem ugye?
Felém vetődött, és ledöntött a kanapéra. Szinte rám feküdt, arca csak pár centire volt az enyémtől. Felém közelített, de hirtelen megállt, és szabad kezével – azzal amelyikkel éppen nem fogott le – kikapta a kezemből a telefont.
- Na, akkor nézzünk… - felállt, és a nappali másik végébe ment. – SMS-ek stb…
- Jared, add vissza a telefonom! –mondtam, és felé futottam.
Ő kitért előlem, és a konyha irányába rohant. Közben végig olvasta az összes Daviddel váltott üzenetet.
- Hé, hé! – kiáltotta Mary, mikor Jared bebújt a háta mögé és elolvasta az összes SMS-t. Arcán árnyék suhant át, de csak egy másodpercre. – Mi folyik itt?
- Elvette a telefonom! – mutattam a srácra.
- Csak kíváncsi voltam! – védekezett Jared, és az anyja mellé állt. – De, már mindent láttam. – vissza adata telefont a kezembe, mire én kinyújtottam rá a nyelvem.
- Jared, menj, zuhanyozz le, utána pedig mindketten gyertek segíteni nekem! Mézeskalácsot kell sütnünk!
Ezután hátat fordított nekünk és a hűtőből kezdett kipakolni. Mi Jared szobájába mentünk.
- A srác kicsit nyálas. – jegyezte meg vigyorogva Jared.
- Senki se kérte, hogy olvasd el! – mondtam, és lehuppantam az ágyára.
- Jajj S! – Jared nevetve ölelt át. – Tudod, hogy kíváncsi vagyok.
- Ja, kíváncsibb, mint én! – nevettem vele.
Miután végzett a fürdéssel, segítettünk sütit sütni. Egészen vicces volt, ahogyan Jared kiszaggatta a formákat a mézeskalácshoz, de azon is lehetett nevetni, ahogyan én díszítettem őket.
A karácsonyfa díszítést mindig is imádtam. Míg Mary megterített a 3 fős vacsoránkhoz, mi feldíszítettük a fenyőt. Az egész arany gömbökkel, csengőkkel, és girlanddal volt díszítve, egyszerűen mesés lett.

A karácsonyi vacsora isteni lett. Mary nagyon kitett magáért, és az egész annyira családias volt. Kaptam tőle egy pizsamát, így jelezte, hogy már minden szó nélkül itt aludhatok náluk. Jared viszont kijelentette, hogy ő csak holnap, az utó-karácsonyunkon fogja odaadni az ajándékát.
- Hát jó… - sóhajtottam fel színpadiasan. – Akkor neked is várnod kell a tiedre.
Az este folyamán, még hármasban megnéztünk egy karácsony filmet, egy üveg, házi készítésű tojáslikőr társaságában. Olyan éjfél körül aludhattunk el.

Másnap 5 óra körül, ajándékokkal megrakodva érkeztünk Axelékhez. Mi voltunk az utolsók, Christy már a konyhában volt, Nick fát díszített, Ax pedig terített.
- Végre! – kiáltotta Christy, amint meglátott engem. – Az ajándékokat tegyétek a fa alá, Jared, te segíts Axel – nek teríteni, S, te pedig gyere velem.
Fogtam a Mary által küldött kajákat, és követtem barátnőmet a konyhába, aki hangosan csapta be az ajtót.
- Mutasd a telefonod! – tért a lényegre.
Odaadtam neki, majd miközben elolvasta az összes SMS-emet, én megmelegített az összes kaját, amit mindenki otthonról hozott.
Még tegnap délután szóltam C-nek a David ügyről, és persze ő kitörő lelkesedéssel fogadta a híreket.
- Tetszel neki! – jelentette ki, és visszaadta a mobilom.
- Nem mondod! – kiáltottam fel gúnyosan. – Erre én is rájöttem.
- De hát ez jó hír!
C átölelt, és én tényleg örültem. Csak nem tudtam elszakadni Jared arcától, mikor megtudta, hogy kivel SMS-ezgettem…
Az este szinte az össze kaját elpusztítottuk, mindenki mindenből akart enni, és mindenfélét ittunk; a vörösbortól kezdve a vodkán át a sörig.
Az egész szoba arany fényben állt, hála az égő sornak a fán, és mind tökéletes volt.
Ezután következett az ajándékozás, amit mindannyian vártunk. Christynek a kedvenc parfümét és fülbevaló szettet vettem, amitől szó szerint a nyakamba ugrott. Axel egy Axe feliratú pólót és Axe excite –ot kapott, Nicknek egy Fox-os sapkát és egy üveg Becherovkát adtam. Mikor Jared a fa alatt egy kis dobozt talált, összeráncolta a homlokát.
- Ugye nem bomba van benne? – kérdezte.
- De, meg akarlak ölni! – nevettem. – Nyisd már ki!
A dobozban egy ezüst karkötő volt (olyan, amilyet a fiúk is szoktak hordani>.<). Jared nem szólt semmit, csak megölelt. Hosszan és szorosan. Valószínűleg percekig nem engedett volna, el, de Christy halkan felnevetett.
- Na de srácok!
Ezután folytatódott az ajándék átadás. Nicktől egy póker készletet kaptam, aminek nagyon örültem, mert mindig is akartam egyet; Axeltől a kedvenc együttesem legújabb CD-jét, amit már hetek óta meg akartam venni; Christytől egy fehér pólót, amire feketével ez volt írva: The world is mine! ; Jaredtől pedig egy… egy gyönyörű ezüst karláncot, amin megannyi apró medál volt.

Promise

2012-01-20T10:11:00.000-08:00

Hey!

A következő fejezet, a hétvégén fog felkerülni, ebben biztos vagyok. Vagy is 99%-ig.
Viszont, kedvem támadt novellákat írni, szóval, az első ilyen kis rövid mű, egy amolyan fanfiction lesz, ami az egyik kedvenc együttesemről fog szólni, az Avenged Sevenfold-ról. Úgyhogy, hamarosan hozom a fejezetet, és novellát is!
xoxo, Lilimooo
UI.: A kép nekem tetszik, remélem nektek is:)

LIKE!!!!

2012-01-19T11:28:00.000-08:00

Hey!

Kéréssel fordulok hozzátok.
Az a helyzet, hogy a Nemzeti Tankönyv Kiadó - vagy micsoda - pályázatot hirdetett a Facebookon. És ez egy olyan lájkolós dolog. Az osztályom feltett egy osztály képet, és ezt kellene LÁJKOLNI

Úgyhogy menjetek rá a linkre (alul) és keressétek meg a "Szavazok!" c. fül alatt ezt: Törökszentmiklós, Bethlen Gábor Ref. Ált. Isk. 7/b
Nagyon megköszönnénk mindenkinek, ha szavazna! :) Az első hely ugyanis osztálykirándulást nyer! :)

http://www.facebook.com/NemzetiTankonyvkiado?sk=app_213595998713602

Detail2*

2012-01-18T11:00:00.000-08:00

Hey!

Hoztam egy kis ízelítőt a következő fejezetből! :) Remélem tetszik, és ígérem, hogy ez is izgalmas lesz! :)
xoxo, Lilimooo

"Jó reggelt!
A legelső ember, akit kérdezetem. Bár elég hülyének nézett, hogy pont a te számodat akarom tudni, és nem azét a Kate-ét vagy kiét.
D. W.
Basszus, lehet, hogy felébresztettem?! Gyorsan visszapötyögtem neki.
Neked is! Ugye nem keltettelek fel?
Igen, általában minden épeszű ember kerül engem.
S. B.
Jared a másik oldalára gördült, és ebből tudtam, hogy hamarosan felkel. A pléd már csak félig volt rajta, ezért gondosan betakargattam.

Dehogy is! Már a húgom felkeltett.
Ezek szerint én nem vagyok épeszű.
D. W.
A szívem hevesen kezdett dobogni, éreztem, hogy arcom égni kezd. Újra meg újra elolvastam az üzenetét, nem tudtam mit válaszolhatnék erre."

New Design* 'Hey, i think it's amazing'

2012-01-14T13:38:00.000-08:00

Hey!

A kinézet új, és a fejezet is felkerült. Talán kicsit furcsának tűnhet a mostani design, de ez azért van, mert a történetben hamarosan itt a Szilveszter és ezzel az estéhez egy forduló ponthoz érünk. /Megjegyzem, a szilveszter a 6.-7. fejezetben lesz részletesen leírva./
Illetve, lesz egy amolyan Hókristály bál ami szintén fontos szerepet fog játszani.
Hamarosan jön a következő rész!

Addig is izguljatok, és számoljatok be nekem arról, hogy ti mit gondoltok, mi lesz Szilveszterkor, és mi lesz a bálon!

xoxo, Lilimooo

Chapter 4*

2012-01-14T10:11:00.000-08:00

4. fejezet

Áramszünet

Éppen sikerült becsusszannom, mielőtt a metró ajtó becsukódott volna. A táskám hatalmasra volt tömve, kezemben ajándékos zacskók. Lezuttyantam a velem szemben lévő ülésre, majd körülnéztem. A metró kocsiban én voltam, egy öregember, aki az újságjába mélyedt és egy fekete kapucniba burkolózó srác. Kifújtam a levegőt, és elégedetten hátradőltem.
Csupán két percet szándékoztam otthon tölteni, míg lerakom a sulis és felveszem az ’ottalvós’ cuccom, de az anyám elkapott. Újra meg újra megkérdezte, hogy nem baj-e, ha a karácsonyt Jaredéknél kell, hogy töltsem.
- De drágám, kérlek, ne haragudj ránk emiatt!
- Semmi baj anyu. – mondtam, és mosolyt erőltettem az arcomra.

Bedugtam a fülhallgatót a fülembe, és engedtem, hogy átjárjon a zene. Nem tudom, hogy meddig ülhettem lehunyt szemmel, hátrahajtott fejjel, David Wolfe-ról gondolkozva, de jól esett a nyugalom.
Aztán egyszerre kihunyt a fény, a metró pedig hangos puffanással megállt. Kinyitottam a szemem, de alig láttam valamit. A telefonommal világítva láttam, hogy már csak én, meg a kapucnis srác vagyunk a kocsiban.
A srác megindult felém, ő is a telefonjával világított.
- Kell itt lennie valami, pótbiztosítéknak… - mormogta. A hangja ismerős volt, de nem tudtam hova tenni.
Tapogatózva elindult a fal mellett, majd halk matatás után, halványfény töltötte be a helyiséget. A kapucni lecsúszott a fiú fejéről, nekem pedig elakadt a lélegzetem.
David Wolfe állt előttem. Fekete haja az arcába hullott, tekintete nevetett.
- Szia öhm… Sandra! – mosolyogva köszönt, és közelebb lépett.
Lefagyva álltam pár másod percig, majd gyorsan, pislogtam. De nem álmodtam.
- Szia, David! – igyekeztem, hogy hangom magabiztos legyen, bár inkább remegőnek éreztem.
Ezután csendben ültünk. Úgy szerettem volna beszélgetni vele! Hallgatni bársonyos hangját!
Minden, amit délelőtt Christy-vel beszéltem, mintha egyszerűen eltűnt volna a fejemből. Mintha mindent, még a nevemet is elfelejtettem volna.
- Hová mész ilyen nagy csomagokkal? – kérdezte, fejével a táskám és az ajándékok feli intve.
- Egy… barátomnál töltöm a karácsonyt.
- Egy barátodnál? – ráncolta a homlokát. – Jarednél?
- Igen. – mondtam.
- Zűrös szülők miatt leszel náluk? – vonta föl a szemöldökét.
Bólintottam. – Így is fogalmazhatunk.
- Hát, a bajos családból nekem is kijutott. – halványan elmosolyodott. – De általában nem szoktam magamra venni, hogy miket mondanak… Csak, hallgatom, majd vagy bevonulok a szobámba, vagy elmegyek sétálni.
- Most is csak ’ elmész sétálni?’ helyzet van? – kérdeztem.
Jó volt olyannal beszélni, aki egy cipőben jár velem. Akinek ugyanolyan gondja van a családjával, aki nem teljesen boldog.
Persze, a barátaimmal is tudok beszélni ezekről, de ők nem értenek meg teljesen; Jarednek vagy egy tökéletes anyukája, Axelnek gondoskodó szülei, és egy édes, de néha idegesítő kishúga, Nicknek olyan apja és anyja, akik bármit feláldoznának a gyerekükért. Christynek pedig annyira boldog családja van, amilyet még sose láttam – pedig barátnőmet örökbe fogadták.
- Igen. – nevetett fel. – Pontosan ilyen…
- Engem pedig szimplán elküldtek otthonról. – sóhajtottam fel.
- Hihetetlen, hogy a szüleid nem akarnak veled karácsonyozni. Hiszen olyan… Szép vagy, és normális.
Ezen a ponton elpirultam. Nem tudtam, mit válaszolhatnék erre. Lehajtottam a fejem.
- Nem ismerész még engem… - mondtam halkan.
- Csak normálisabb lehetsz, mint azok az agyon plasztikázott lányok az osztályból! – nevette fel. – Bántóan bámultak engem egész nap. – itt elfintorodott.
- Azt láttam! – mosolyodtam el.
Pár percig csendben ültünk, majd végre újra kigyúltak a fények, és a metró döcögősen elindult. Ezután, a recsegő hangszóróból meghallottuk, hogy áramszünet miatt álltunk meg, de már elindultunk.
Daviddel egy helyen szálltunk le, de ő jobbra, én pedig balra mentem.
- Hát, akkor boldog karácsonyt Sandra! – köszönt.
- Neked is! – mosolyogva fordítottam hátat neki, és indultam el Jaredék felé.
Az utat jókedvűen tettem meg, kedvem lett volna táncra perdülni, és énekelni, de akkor az egész város hülyének nézett volna.
Benyomtam a kapucsengőt, és nevetve szóltam bele.
- Sandra! Végre itt vagy. – Jared megkönnyebbülve sóhajtott és beengedett.
Mikor átléptem a lakás küszöbét, Jared rögtön elvette a cuccaimat, és berakta a szobájába őket. Én felakasztottam a fogasra a kabátomat, és bementem a nappaliba. Leültem a zongora elé, és ujjaimat végig húztam a hangszeren.
- Az áramszünet miatt késtél? – Jared leült mellém a kispadra.
- Igen. – bólintottam mosolyogva.
- És miért van ilyen jókedved? – tette fel a következő kérdést felhúzott szemöldökkel.
- Egy kocsiban ültem Daviddel. És csak ketten voltunk ott. – büszkén húztam ki magam.
- Nem akarom tudni, hogy mi történt ott! – nevetett fel, kissé idegesen.
- Csak beszélgettünk! – tiltakoztam. – De most, játssz nekem valamit!
Jared mosolyogva fogta meg a kezeim, és rakta le őket az ölembe.
- Mi lenne, ha inkább megnéznék valami filmet? – kérdezte.
- Jó. De nem vagyok hajlandó romantikus filmet nézni.
- Mit szólsz a Grincshez?
- Grincs? – grimaszoltam.
Oké, karácsony van, de miért pont a Grincs? Ezer meg egy karácsony film van, amit szívesebben megnéznék.
- Igen, a Grincs. Taylor Momsen ott még ártatlan bárányka. – kacsintott.
- El is felejtettem, hogy Pretty Reckless rajongó vagy. – nevettem fel.
- Ha 1 hétig Christy-t masszírozod, meg lesed minden kívánságát, - aki egész álló nap őket hallgatja -, akkor te is megszereted.
Jared, Nick és Axel egy velünk, lányokkal kötött fogadás miatt kényszerültek abba a helyzetbe, hogy Christy-t és engem kényeztessen egy hétig.
- Ezért nézi meg mindig Nick ezerszer A negyedik-et… - gondolkoztam el.
- Szegénynek rémálmai voltak, amiért mindennap azt nézted! – kacagott.
Jared a DVD-khez lépett és megkereste a filmet. Berakta a lejátszóba, de mielőtt elindította volna kiment a konyhába. Én leültem a puha, fehér szőnyeg, hátamat pedig a kanapénak vetettem. Jared pontosan 3 perc múlva jött vissza, kezében egy üveg colával és egy tál popcorn-al.
- Cola? Komolyan? – fintorodtam el. – Nem találtál valami erősebbet? Mert egy üveg colával nem fogom kibírni ezt a filmet.
Jared sóhajtva tette le mellém a tálat, és ment vissza a konyhába. Utána újra visszajött, kezében egy-egy üveg, sörrel.
- Elégedj meg ennyivel! – adta az egyiket a kezembe, majd elindította a filmet, és leült mellém.
A tálat az ölébe vette. Fejemet a vállára hajtottam. Rég volt, hogy csak így, kettesben néztünk meg egy filmet, de tetszett. És nem a film miatt.

Úgy körülbelül éjfélkor ébredtem fel. A tévé ki volt kapcsolva, rajtunk pedig egy pléd volt. Jared átkarolta a vállam, a fejem pedig a mellkasán volt. Fogalmam sincs, hogy mikor aludhattunk el, de Jared anyukája betakart minket.
Lehunytam a szemem, és hallgattam, ahogyan Jared egyenletesen lélegzik. Megnyugtató volt, és erre a ritmusra aludtam el.

News

2012-01-12T09:59:00.000-08:00

Sziasztok!

Hírekkel jövök {jókkal}.

A hétvégén, ugyanis fel fog kerülni a következő fejezet. :) Remélem örültök, és izgatottan várjátok, hogy milyen lesz Sandra és David kapcsolata. Annyit elárulok, hogy a következő rész már a téli szünetről fog szólni, de itt is lesz izgalom bőven!

A fejezetet eddig azért nem raktam fel, mert ugye itt a félév, és nagyon rá kellett hajtanom a tanulásra, bár gondolom nem csak én vagyok így ezzel...

De hamarosan jön a fejezet, már csak egy kicsit bírjátok ki!

xoxo, Lilimooo

Chapter 3*

2012-01-01T16:06:00.000-08:00

Sziasztok!
Meghoztam a 3. fejezetet.(2012. 01.02. 01:07) Nem volt időm lebétáztatni, mert hozni akartam nektek(meg a bétám amúgy is a vizsgáira tanul, szóval nem nagyon ér rá) úgyhogy bocsi a helyesírási hibákért!
Jó olvasást!
xoxo, Lilimooo

3. fejezet
Idegen

Már javában tartott az irodalom óra, mikor kopogtattak az ajtón.
Én Jarednek meséltem arról, hogy Lina visszajött, a mellettünk lévő padsorban Nick és Christy nevetgéltek, és előttünk Axel pedig zenét hallgatott. A fülhallgatóját ügyesen átvezette a pulcsiján, a kapucniját pedig a fejébe húzta. A tanár – aki az osztályfőnökünk – csupán a kopogtatásra nézett fel a könyvéből.
Nick és Christy elhallgattak, Jared és én pedig az ajtó felé fordultunk. Még Axel is felemelte a fejét; göndör tincsei az arcába hullottak.
Kinyílt az ajtó, és belépett rajta ő. Haja fekete, kócos, az olvadt hó miatt az arcára tapadt. Szeme, mint az olvadt arany, bőre sápadt. Ahogyan tekintetünk találkozott elmosolyodott. Fogai vakítóan fehérek, mintha most lépett volna ki valami hiper-szuper fogkrém reklámból. Úgy nézett ki... Mint egy igaz isten. Egy Adonisz.
Semmiképpen nem illett a koszos osztálytermünkbe. Ahogy végigvonult a padsorok között, minden tekintet rászegeződött. De ő mintha észre se vette volna. Csak lazán, zsebre dugott kézzel sétált a tanári asztalhoz. Még az osztályfőnökünk is ámulva nézte a srácot, majd észbe kapott és felállt. Maga mellé intette a fiút, és átkarolta a vállát.

- Gyerekek, ő itt az új osztálytársatok David Wolfe.
A fiú egyenesen rám nézett a szemembe, és közben mosolygott. Tudtam, hogy vigyora nekem szól.
A tanár felsorolta a neveket, és jelentkeznie kellett annak az embernek, aki hallotta a nevét. Én hamar sorra kerültem. Túl hamar ahhoz, hogy megtudjak szólalni, és nem elveszni az idegen szépségében.
- Sandra Bloom.
Nagy nehezen feltettem a kezem. Valószínűleg úgy nézhettem ki, mint egy rajongó, aki találkozott a kedvenc filmsztárjával, szinte éreztem, hogy RAGYOG a szemem. Axel is észrevette ezt, mert halkan, de dühösen felhorkant.
De nem tudtam foglalkozni ezzel. Úgy tettem, mintha meg se hallottam volna. Csupán akkor sikerült levennem róla a szemem, miután Jared finoman megrángatta a felsőm ujját.

- Hmm? – más szót nem tudtam kipréselni magamból.

- S, szállj le a földre! – nevetgélt Jared. – Lassan már úgy nézel ki, mint Kate, vagy valamelyik udvarhölgye.

Figyelmen kívül hagytam a piszkálódását, nem vettem fel azt a bizonyos kesztyűt. Inkább újra az új srácra figyeltem. Tekintetem bejárta az egész arcát, meg akartam jegyezni minden vonását.
A fantáziám viszont egyből beindult. Ketten sétáltunk A Central Parkban kézen fogva a hóesésben. Aztán egy füstös szórakozóhelyen, szilveszter éjjelén csókolózunk…
Csupán akkor eszméltem fel, mikor megszólalt a csengő. Az új srác – David – addigra elismételte és megjegyezte mindenki nevét.

- Hahó! Sandra! – Christy megállt előttem és megrázta a vállam. – Jól vagy? Úgy nézel ki, mint egy holdkórós.

- Egész órán az a srácot figyelte. – mondta Jared.

- Nem is egész órán… - elfordítottam a fejem Davidtől és felálltam.

Axel elém állt és mélyen nézett a szememben. Kék pillantása mintha a csontomig hatolt volna. Álltam a tekintetét, majd felsóhajtottam.

- Oké, Axel mondd ki, amit gondolsz! – tártam szét mindkét karom.

- Szerintem nem kéne róla ábrándoznod – mondta ki egyszerűen.

- És ugyan miért? – tettem fel az első kérdést, ami eszembe jutott.

- Talán mert van benne… Valami fura – Nick is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Villámló tekintettel néztem rá.

- S, mi csak meg szeretnénk védeni tőle – nyugtatott Jared, és kezeit a vállaimra tette. – Nyugi!

- Nyugi?! Egy olyan embert ítéltek el, akit még csak nem is ismertek! – fujtattam mérgemben.

- Sandra – szólalt meg Christy. Segély kérően pillantottam rá, hátha ő megvéd engem. Engem, és az álmaimat. – Szerintem előbb ismerd meg, és csak utána álmodozz. Lehet, hogy nem az, akinek látszik…

Christy óvatosan fogalmazott, még is, mintha kifejezte volna a srácok gondolatait.

- Oké. Ha oda megy Kate-ékhez, akkor nem fogok többet, még csak rá nézni se! – csattantam fel durcásan és leültem a székemre.

Mindannyian Davidre néztünk, aki pár fiú osztálytársunkkal beszélgetett. Kate és udvarhölgyei ott ültek az első padokon, és hajat-sminket igazítottak, miközben zavarba ejtő pillantásokkal méregették Davidet.
David nem foglalkozott velük, aminek örültem. Egyszerűen csak kisétált a teremből, miközben pár sráccal ismerkedett.
Vidáman álltam fel, és néztem szembe a fiúk bosszús-gyanakvó tekintetével. Egyedül Christy volt az, aki megölelt és mosolyogva szólalt meg:

- Hajrá csajszi!

Felnevettem, majd hirtelen azon kaptam magam, hogy valaki a karjaiba kap, és rohanni kezd velem. Jared vett fel, és az udvarra vitt ki, ahol finoman leültetett a hóba, majd megdobált pár hógolyóval. Én nevetve fázósan öleltem át magam, és hagytam, hogy a többiek segítségével megfürdessen.
A szünet végére a hajam tele lett hóval, és a majd megfagytam, hiszen nem volt rajtam kabát. Miközben bementünk a terembe, Jared átkarolta a vállam, és a fülembe suttogott:

- Vigyázz magadra, kérlek! Legyél vele óvatos! – ezzel a pár szóval elérte, hogy szinte a nyakába ugorjak.

Meghatottak a szavai, hogy ennyire vigyázni akar rám. Tudtam, hogy Axel is csak ezért ilyen morcos, így amikor elhaladtam mellette, őt is jó szorosan megöleltem. Csodálkozva viszonozta, majd mikor elváltunk rá mosolyogtam.

- - Tudok vigyázni magamra Ax! – nyugtattam meg, majd leültem Christy mellé.

Miközben Nick elhaladt mellettem, Davidre nézet, majd egy nagy sóhaj után rám kacsintott.
Christy egész bioszon terveket szőtt, hogy hogyan fogom „becserkészni” Davidet.

Happy New Year!

2012-01-01T08:44:00.000-08:00

Boldog Új Évet Mindenkinek! :)) <3

Rest in peace Jimmy

2011-12-28T06:04:00.000-08:00

Ma 2éve, hogy az Avenged Sevenfold dobosa, Jimmy 'The Rev' Sullivan meghalt. Az ő halálával egy nagyszerű embert vesztett el a világ. Én nagyon szeretem még most is.
Ajánlom mindenki figyelmébe az együttes So far away c. dalát.

xoxo, Lilimooo

Detail1*

2011-12-26T15:51:00.000-08:00

Hejjho!
Ennek a bejegyzésnek a lényege az lenne, hogy a RAGYOGÁS c. történetemből - amit erre a blogra rakok fel - adjak egy kis "ízelítőt". Hogy mennyire fog nektek tetszeni, azt csak TI tudjátok. Szóval, olvasásra felkészülni, rajt!
UI: Boldog Karácsonyt!!!
xoxo, Lilimooo

'Kinyílt az ajtó, és belépett rajta ő. Haja fekete, kócos, az olvadt hó miatt az arcára tapadt. Szeme mint az olvadt arany, bőre sápadt. Ahogyan tekintetünk találkozott elmosolyodott. Fogai vakítóan fehérek, mintha most lépett volna ki valami hiper szuper fogkrém reklámból. Úgy nézett ki... Mint egy igaz isten. Egy Adonisz.
Semmiképpen nem illett a koszos osztálytermünkbe. Ahogy végigvonult a padsorok között, minden tekintet rászegeződött. De ő mintha észre se vette volna. Csak lazán, zsebre dugott kézzel sétált a tanári asztalhoz. Még az osztályfőnökünk is ámulva nézte a srácot, majd észbe kapott és felállt. Maga mellé intette a fiút, és átkarolta a vállát.

- Gyerekek, ő itt az új osztálytársatok David Wolfe.
A fiú egyenesen rám nézett a szemembe, és közben mosolygott. Tudtam, hogy vigyora nekem szól.
A tanár felsorolta a neveket, és jelentkeznie kellett annak az embernek, aki hallotta a nevét. Én hamar sorra kerültem. Túl hamar ahhoz, hogy megtudjak szólalni, és nem elveszni az idegen szépségében.
- Sandra Bloom.
Nagy nehezen feltettem a kezem. Valószínűleg úgy nézhettem ki, mint egy rajongó, aki találkozott a kedvenc filmsztárjával, szinte éreztem, hogy RAGYOG a szemem. Axel is észrevette ezt, mert halkan, de dühösen felhorkant."

x-mas time

2011-12-23T13:08:00.000-08:00

Mivel holnap nem biztos, hogy gépközelben leszek, ezért mindenkinek Boldog karácsonyt kívánok! :)
Hallgassatok karácsony dalokat, legyetek együtt azokkal, akik fontosak számotokra.

xoxo, Lilimooo

Chapter 2*

2011-12-21T11:55:00.000-08:00

2. fejezet
Karácsonyi vásárlás

Miután egy kimerítő beszélgetés után eljöttem Jaredéktől, Christyvel találkoztam a pláza előtt. Havazott, mindenütt csak hó volt, mindenhol szikrázó fehérség.
Idegesen toporogtam az üvegajtó előtt, karba font kézzel. Próbáltam nem gondolni a bent lévő melegre.
Miért kell mindig elkésnie?! – magamban átkoztam a barátnőmet, amiért sose hallott a pontosságról.
Dühösen néztem a távolba, hátha meglátom közeledő alakját. A buszok és kocsik jöttek-mentek, de Christy-t nem láttam.
Már úgy voltam vele, hogy bemegyek egyedül vásárolni, mikor közeledő léptek puffanását hallottam meg a fehér havon.
- Sandra! – barátnőm lihegve fékezett előttem – Nem hiszed el mekkora forgalom volt! Alig tudtam taxit fogni.
- Én meg addig megfagytam – morogtam, de ő választ se várva rontott be a plázába.
Összenéztünk, és azonnal a kávézó felé vettük az irányt. Christy bátyja – Tom – ott dolgozott ezért nála szoktuk hagyni a kabátunkat, és felesleges cuccokat. Sőt, néha még ingyen cappuccinot is sikerül szereznünk.
Mint akik jól végezték dolgukat sétáltunk a papírpohárral a kezünkben, és ajándékokra vadásztunk. Először is a fiúknak kellett kitalálnunk, hogy mit vegyünk.
- Jared most kapott egy zongorát… - jegyeztem meg, miközben a hatalmas aulában nézegettük a boltok kirakatát.
- Aha, mondta matekon – Christy nagyot kortyolt a cappuccinójából.
Összeráncoltam a homlokom. Neki elmondta? Jared és Christy együtt ülnek matekon, míg én Axel mellett a leghátsó padban szoktam punnyadni. Nick meg szinte minden matekórán alszik. Bár én is azt tenném, ha egyedül ülnék.
- S, C! – vékony hang szólalt meg mögöttük és mi egyszerre fordultunk hátra.
Mögöttünk egy magas, barna hajzuhataggal rendelkező kíváncsi arany szemű, széplány állt. Mindkét kezében tömött szatyrok, vállán márkás táska.
Először kérdőn néztem és az italomat kortyolgattam. Fogalmam sem volt róla, hogy ki ez a lány, aki kedvesen ránk mosolyog, és úgy kezel minket, mintha ezer éve ismernénk egymást. Pedig esküszöm, hogy nem tudtam ki az. Vagy ha ismer is minket, akkor miért áll szóba velünk? Hisz Kate és a „bandája” fél Manhattan-nél elérte, hogy egy árva lélek se szóljon hozzánk.
- Lina! – Christy egy pillanat alatt a lány előtt termett és a nyakába ugrott.
Lina?! Nem így emlékeztem rá. Az emlékeimben egy alacsony, duci, göndör semmilyen színű hajú, halvány szemű és szemüveges lány jelent meg.
- Lina? – szemeim hatalmasra kerekedtek. – Te vagy az?
Én is odamentem elé, és megöleltem a lányt, aki nevetve viszonozta azt. Lina egy évvel idősebb volt nálunk, és ő volt az, akit nem befolyásolhatott senki. Makacs volt, és mindig a saját feje után ment. Christy-vel ezért is szerettük. Tavaly viszont eltűnt. Csupán mi ketten tudtunk arról, hogy az anyjával elmentek Los Angelesbe.
- A teljes és a hamisíthatatlan – vigyorgott.
- Megváltoztál – jelentette ki Christy és megfogta a lány kezét. Egy közeli padhoz húzta és leültette rá.
- Igen – sóhajtott Lina. – Muszáj volt. Elegem lett abból, hogy én vagyok a rút kiskacsa. Ezért is mentem L.A.-be. Kontaklencsém van, lefogytam, megnőttem és most már tudok mit kezdeni a hajammal. Szép lettem – büszkén kihúzta magát.
- Azért szólhattál volna, hogy miért mész el – morogtam.
Lina elengedte a füle mellett a megjegyzést, és elvigyorodott. Szemében eszeveszett fény csillant: ismertem ezt a ragyogást. Lina vásárolni akart. Nagyon is.
- Ha jól sejtem, karácsonyi ajándékokat keresgéltek! – kiáltott fel. Megragadta a kezünket és felhúzott minket.
- Igeeen – mondta elnyújtva Christy – A fiúknak.
- A fiúk! – Lina felsóhajtott – Annyira hiányoznak!
A pármásodperces visszaemlékezés után berángatott minket a legelső boltba. Ott nem találtunk semmit a srácoknak, viszont Lina és Christy ragaszkodtak ahhoz, hogy a bolt összes ruháját megvegyük. Egy óra alatt sikerült mindenkinek megvenni az ajándékát, ráadásul még mi magunk is bezsebeltünk pár dolgot.
Talán este hat órára kerültem haza. Hulla fáradtan. Mikor beléptem a szobába, lerúgtam a csizmám, levettem a kabátom, és az összes ajándékot betuszkoltam az ágyam alá. A tükör elé álltam. Fekete hajam kócos, és néhol vizes volt, arcom gyűrött.
Kimentem a konyhába, ahol finom kaja és édes szesz illat keveredett.
- Anya? – kérdeztem, miközben beléptem.
Anya a tűzhelynél állt, egyik kezével kavargatott valamit, a másikban pedig egy félig üres boros üveg volt.
- Igen? – hangja rekedtes volt, olyan mintha egy félóráig sírt volna.
Ezt figyelmen kívül hagytam. Inkább elővettem három tányért és szépen megterítettem az asztalt.
- Mi lesz a vacsora?
- Pizza – jött a tömör felelet.
Szóval a szószt kevergeti. Sóhajtva vettem elő a pizza alaplapját. Anyámnak intettem, hogy üljön le, de a biztonság kedvéért kidobtam a kukába az üveget.
Tagadhatatlan, hogy anyámnak vannak gondjai. Apám sokat – szinte egyfolytában – dolgozik. És sokat veszekednek. Ez kiskorom óta így van, megszoktam, hogy néha nekem kell befejeznem a vacsorát, a mosogatást, a mosást, mert anya kiüti magát.
Nem volt szokványos gyerekkorom. Én nem kaptam minden este jóéjszakát puszit, esti mesét. Volt, hogy kisiskolás koromban magam csináltam az uzsonnámat, és egyedül kellett elmennem a suliba.
Tovább kavargattam szószt, míg készre nem főtt. Anyám közben az asztalra borulva szitkozódott, amiért elvettem a piáját. Rákentem a piros paradicsomszószt a pizza lapra, majd raktam rá sajtot és szalámit is. Beraktam az előmelegített sütőbe és vártam.
- Nem lesz boldog karácsonyunk… - szólalt meg anyám.
Nem válaszoltam. Tudtam ezt.
- Apádnak el kellett utaznia… Csak újév után jön haza. Szentestén pedig dolgoznom kell. Ugye át tudsz menni Christyhez vagy Jaredhez?
- Aha persze – válaszoltam flegmán, de igazából elszorult a torkom.
Pislogva mentem be a szobámba, és vágtam be az ajtómat. Rávetettem magam az ágyra, és utat engedtem könnyeimnek. Miért sírok? Hiszen ezt már megszokhattam volna. Az elmúlt 3 évben, nem volt olyan karácsony, amit együtt töltöttünk. Hármasban.
Megkerestem a telefonom, és felhívtam Jared-et. Az első csengés után felvette.
- Halihó, kicsi lány! – nevetett – Mizujs?
- Jared… - mondtam elhaló hangon.
- Sandra? Mi történt? – hangjából eltűnt a vidámság, és inkább komolyság áradt belőle.
- Lenne… lenne még egy hely nálatok karácsonykor? – kérdeztem, és próbáltam mosolyogni.
- Persze! – Jared megkönnyebbült. Ő tudta, hogy milyen a helyzet itthon. – Mikor jönnél?
- Holnap este.
Holnap péntek, és szombaton pedig karácsony. Örültem, hogy Jared igent mondott.
- De ugye nem fogok zavarni? – kérdeztem. – Anyukádat nem fogja zavarni?
- Dehogyis!
Elmosolyodtam. Legalább a karácsonyt Jareddel tölthetem.

Reggel szinte kipattantam az ágyból. Gyorsan fogat mostam, megfésülködtem és felöltöztem. Hajamat leengedve hagytam, és egy egyszerű farmer-póló-boleró összeállítást vettem fel.
Még éppen elértem a buszt, ami a suli előtt rakott le. A terembe érve, már ott volt Jared, Alex, Nick és Christy.
- Szia! – barátnőm rögtön megölelt.
- Sandra, légyszi’ mondd el, hogy mit vett nekem Christy! – könyörgött Nick kiskutya szemekkel.
Úgy tettem, mintha elgondolkoznék, miközben felakasztottam a kabátomat.
- Nem fogom elmondani – leültem Christy mellé, és Nickre vigyorogtam.
- Szörnyen gonosz vagy! – kiáltott fel.
Jared és Axel csak röhögtek. Ők már meg sem kérdezték, hogy mit kapnak tőlünk, tudták, hogy nem fogjuk elmondani. Nick is csak megpróbálta. A szíve mélyén tudta, hogy nem fog belőlünk kiszedni semmit.
Tegnap esti rosszkedvem elmúlt. Inkább boldog voltam. Örültem, hogy ilyen csodás barátaim vannak.
- Srácok, nem akartok vasárnap átjönni hozzám? – kérdezte Axel. – A szüleim elmennek otthonról pár napig, ezért tarthatnánk egy utó karácsonyt.
Mindannyian beleegyeztünk. Kíváncsi voltam az arcokra, hogyha meglátják, hogy mit kapnak tőlem ajándékba.

News

2011-12-18T10:21:00.001-08:00

Friss: Hamarosan jön. Már csak le kell bétázni és hozom is. Addig is türelem :)
Ha kíváncsiak vagytok, hogy Jared mit zongorázott Sandrának, akkor kattintsatok ide:
http://www.youtube.com/watch?v=OAR8DRv7Cxg
Én nagyon szeretem ezt a dalt, remélem nektek is tetszik. :)

xoxo, Lilimooo

brithday

2011-12-15T07:55:00.000-08:00

Hivatalosan is szülinapom van:) Eddig nagyon jól telik:)

Chapter 1*

2011-12-10T07:08:00.000-08:00

1. fejezet
Dal

Egy idegtépő percig csend volt.

- - Hazudsz – dőlt hátra Jared.

- Nem én! – emelte fel védekezés képpen a kezét Axel.

Farkas szemet néztek, a levegő pedig szikrázott körülöttük. Visszafojtott lélegzettel figyeltem őket. Még azt is elfelejtettem, hogy az iskolában vagyunk.
Jared újra előredőlt és fagyosan elmosolyodott.

- Hazudsz Ax. Tudom, mikor mondasz igazat – kacsintott a fiúra.

Axel idegesen rágta a szája szélét, majd hangosan kifújta a levegőt.

- Utálom, hogy ennyire ismersz.

Felnevettünk, mire Axel durcásan karba fonta a kezét. Mérgesen végig mért minket, és elhúzta a száját.

- Ugyan Axel! – összeborzoltam az amúgy is kócos haját. – Tudod, hogy nem tudsz becsapni bennünket.

Tényleg nem tudott. Egyikünk se tudta átverni a másikat. De nem is kellett. Mi megbíztunk egymásban, mindent tudtunk a másikról. Elég régóta ismertük egymást ahhoz, hogy ne titkolózzunk.

- - - Amúgy meg – Jared feldobta a lábait az asztalra. – Ki hinné el, hogy nyertél két jegyet egy Rihanna koncertre?

Axel mérgesen túrt bele göndör szőkés-feketés hajába.

- Oké! Megértettem! – fintorgott.

Jared elégedetten mosolygott, kék szemében örömtűz lobogott.
Úgy viselkedtek, mintha testvérek lennének, pedig csak a legjobb haverok voltak. Jobban mondva mind az öten a legjobb barátok voltunk. Ott voltunk egymásnak mindig, mindenhol. Már-már nem tudtunk megszabadulni a másiktól.
Felugrottam a padra, Axel elé, így a hátamat mutattam Jared-nek.

- Hol van Christy és Nick? – kérdezte Jared.

- - Késnek – vonta meg a vállát Axel. Durcás volt. Még mindig.

Rávigyorogtam. Olyan volt, mint egy óvodás.

- Jajj, Ax! – leugrottam a padról és átöleltem a vállát. – Ne legyél már ilyen durcis!

Megtört a jég. A srác elmosolyodott. Győztesen leültem mellé a másik székre, és hátra dobtam a hajam.
Leghátul ültünk, és az osztálytársaink minden percben megvetően végig mértek minket. De ez egyikünket se érdekelte.

- Ne is foglalkozz velük Sandra – mondta Jared, anélkül, hogy hátra nézett volna. Tudta mire gondolok.
Ő volt az a srác, aki mindig tudta, hogy mit miért teszek. És ő volt az, aki kérdezés nélkül tudta, hogy miért utasítottam vissza, azt, hogy én legyek a legnépszerűbb csaj a suliban.
- Pedig már vagy két éve, hogy nemet mondtál nekik – csóválta a fejét Axel. – Szerintem már nem is emlékeznek arra, hogy mi történt akkor.

- - A gyűlöletet nem tudják elfelejteni…- morogta egy ismerős női hang.

Mindhárman felálltunk. A terem ajtajában Christy és Nick állt.
Végre!

- Christy! – amint megláttam, átöleltem barátnőmet.

- - Sziasztok! – Nick lekezelt a fiúkkal, majd fél karral engem is átölelt, a kabátját pedig az akasztóra dobta.

- - Azt hittük, már sosem értek ide – mosolygott Jared.

Christy elfintorodva vette le a kabátját, a sálját, és a sapkáját. Hajából kirázta az olvadt havat. Táskáját ledobta a pad mellé, és a terem végében álló fogasra felakasztotta a kabátját.

- Nagy volt a hó – jegyezte meg Nick.

- Igen, és én télen, soha többet nem jövök GYALOG suliba! – Christy szúrósan nézett barátjára.

Ők ketten már ezer éve együtt vannak. Legalább is nekem ennyi időnek tűnik. Amióta csak világ a világ, Christy és Nick egy pár…És ha ez megváltozna…Nem is tudom. Szerintem akkor megőrülnék.
Mosolyogva figyeltük a szóváltásukat.

- - Szerintem te is örültél volna, ha lemaradsz a töriről… - morogta Nick.

- Nem, nem örültem volna, mivel ez az utolsó hét, a szünet előtt. És nem fogunk csinálni SEMMIT – karba fonta a kezét, és cinkosan rám kacsintott. – És Sandrával azt fogjuk megbeszélni, hogy mit kaptok karácsonyra!

Majd mintha csak barátnőm szavait akarná alátámasztani, a csengő érces hangja szelte át a levegőt.

Figyeltem, ahogyan az apró hópelyhek ráesnek az ablakra, majd odaragadnak. Szépen, lassan hullott, az egész utcát beterítve hóval. A Central Park-i tó befagyott, a fák ágait fehér lepel takarta. A járdát felsózták, hogy a járókelők el ne csússzanak.
Ha a busz nem fékez egy hatalmasat, elfelejtek leszállni. Felálltam, felkaptam a táskám és próbáltam a tömeg elejére tolakodni.
Persze, hogy mindenki itt akar leszállni… Csak nekem lehet ekkora mázlim!
Az emberek siettek. Senki nem foglalkozott velem, ezért örültem, hogy nem vagyok az a feltűnő szépség. Fekete hajammal, zöld szememmel, átlagos magasságommal és testsúlyommal tökéletesen eltűntem az emberek szeme elől.
Sikerült kijutnom a buszról anélkül, hogy összetapostak volna, és egyenesen az egyik emeletes ház felé indultam. Kabátom kapucniját feltettem, a telefonomon számot váltottam, és a fülhallgatót beraktam a fülembe. Igyekeztem óvatosan lépni, nem akartam az egész város előtt elesni. Amilyen szerencsém lenne, az egyik rosszakaróm még lefotózná, ahogyan a földön vergődök.
Sikerült eljutnom az épülethez anélkül, hogy elcsúsztam volna valami kis jégen. Megnyomtam a kapucsengőt, amit az első pittyegés után fel is vettek.

- Sandra? – hallatszott Jared hangja.

- Ki más? – közel hajoltam a kis hangszóróhoz, éreztem a hangomon, hogy mosolygok.

Kattanás, és az ajtón a zár kinyílt. Belöktem a nehéz vasat, és felszökdécseltem a lépcsőn. Fejemet a zene ritmusára ráztam, szememet becsuktam. Elképzeltem, hogy ott vagyok egy koncerten, és táncolok.
Elkezdtem énekelni a dalt, miközben automatikusan megálltam a 30-as ajtó előtt és megnyomtam a csengőt. Hamar ki is nyílt, és Jared vigyorgó képével találtam szembe magam.

- Hamis vagy – nevetett.

Megvontam a vállam, és besétáltam a lakásba. Táskámat ledobtam az ebédlő asztalra, majd levettem a kabátomat. A fülhallgatómat kivettem a fülemből és beledobtam a kabátom zsebébe.
A lakás nem volt kicsi, és nem volt nagy. Két embernek tökéletesen megfelelt.
Végig néztem a nappalin és a megszokott bútorok mellett, felfedeztem egy újat.

- Mióta van nektek zongorátok? – ráncoltam a homlokom.

- Tegnap este óta – Jared szeme csillogott, ahogyan végignézett az éjfekete hangszeren. – Ez amolyan elő karácsonyi ajándék, anyától.

Leültem a zongora előtti padra, és végig húztam az ujjamat a csont fehér billentyűkön. Hamis volt, szerintem még a süket is meghallotta.

- Játssz nekem valamit! – kértem mosolyogva.

Jared leült mellém a padra, és én visszaejtettem a kezemet az ölembe. A srác egy pillanatra elgondolkodott, beletúrt fekete hajába, szürke szeme még mindig ragyogott.
Hirtelen engedte le a kezét, és kezdett játszani a zongorán. Ujjai sebesen ugráltak a fekete-fehér klaviatúrán. Tudtam, hogy régóta zongorázik. De azt álmomban sem hittem volna, hogy ilyen varázslatos hangokat tud kicsalni ebből a hangszerből.
A dallam, ismerős volt és lágy, belengte a szobát. Azonnal átjött az üzenete, szerettem minden egyes hangot. Majd csupán egy másodperc kellett, hogy rájöjjek mi ez a dal.

- - Ez a kedvencem – mosolyogtam.

- - Tudom – mosolygott Jared és rám nézett. Ujjai még mindig cikáztak a billentyűkön, látszott rajta, hogy átérzi a zenét.

Fejemet neki támasztottam a fiú vállának, de ő rendíthetetlenül folytatta a zongorázást. Mosolyognom kellett, hisz imádtam ezt a számot.
Jared sóhajtott egyet, és leütötte az utolsó akkordot. Fél karral átölelt, és belepuszilt a hajamba.

- - Remélem tetszett!

- - Imádtam – vigyorodtam el.

News

2011-12-08T12:15:00.000-08:00

Tehát

Hamarosan jön az első fejezet, már csak a végén kell dolgoznom, illetve még le fogják bétázni. Remélem izgatottan várjátok, és tetszett az előszó.
A frissekről annyit, hogy nem tudom, hogy milyen időközönként fogom őket hozni. Lehet, hogy a téli szünetben egymás után sokszor fog jönni fejezet.
Addig is tanuljatok, és várjátok a szünetet! {én is ezt teszem}

xoxo, Lilimooo

Előszó

2011-12-04T10:03:00.000-08:00

Előszó

Nagy levegőt véve löktem meg az üvegajtót, és léptem be a plázába. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy megfordulok és elfutok. De a lábaim előre vittek, és én nem akartam gyáva lenni.

De akkor is. Mit keresek én itt? Fogalmam sem volt. Egyáltalán azt se tudtam, hogy milyen cselekedet volt az, hogy felszálltam egy buszra, és eljöttem ide. Miért is jöttem el ide? Aztán beugrott: a kíváncsiság hajtott. Ja, mert én mindig marhára kíváncsi vagyok, mindenről tudni akarok. Csodálkoztam, hogy ötéves koromban nem találtam meg a karácsonyi ajándékokat.

Megráztam a hajam, amiből csöpögött az olvadt hó. Elhúztam a számat. Ez van, ha otthon hagyom a sapkám. Pedig anya figyelmeztetett, hogy legyen nálam. De minek? Hisz busszal jövök. Csak éppen arra nem gondoltam, hogy a buszmegállótól még sétálnom kell 10 percet. Még az is csoda volt, hogy ilyen hamar találtam egy buszt. New Yorkban ez nem volt szokás.

Körbe néztem. A szökőkút melletti padon ültek. Ott voltak mind az öten, s nekem integettek.

Nagyot sóhajtva vettem feléjük az irányt, miközben azon gondolkoztam, hogy le kéne szoknom a kíváncsiságról. Még azon is csodálkoztam, hogy megnyitottam az SMS-t. Pedig tudtam, hogy ki küldte. Én meg a beteges ’ mindent – tudni - akarásom ’.

Odaértem hozzájuk, és megálltam előttük. Mindannyian negédesen mosolyogtak, vastagon rúzsozott ajkaikon megcsillant a világítás fénye, a hajukból pedig tömény eper szag áradt.

Atyám, ezek még egyforma sampont is használnak?!

- Örülünk, hogy eljöttél Sandra – szólalt meg a ’ vezető ’ Kate. Kezével kecsesen intett, hogy foglaljak helyet. Megráztam a fejem. Nem akarok én órákon át dumcsizni velük. Csak bökjék ki mit akarnak, és én léptem is.

- Hát jó… - sóhajtott nagyot. – Arra gondoltunk, hogy csatlakozhatnál hozzánk – hogy én? Ezek meghibbantak? Eléggé fura arckifejezésem lehetett, mert mindannyian nevettek. – Szép vagy, okos… Hozzánk tartozol.

- Én? Álljak be hozzátok? Használjak epres sampont, és az arcomon legyen mindig mű vigyor?

Kate szeme megvillant, de mosolya letörölhetetlen volt – Pont olyan vagy, mint amilyen Bree volt annak idején! – nevetett, s a mellette ülő szőke lányra kacsintott. – Ő is így állt a dolgokhoz, és nézd meg! Most a legjobb barátnők vagyunk! – hogy szavait nyomatékosítsa, belekarolt a lányba.

Ezen elgondolkoztam. Én, amint belépek a suli legmenőbb csajai közé? Hogy minden figyelem rám irányul, és hogy minden srác engem akar megkapni? Nem láttam ezt a képet.

- Persze, ha belépnél közénk, le kell mondanod, olyan kis dolgokról, mint például az eddigi barátaid. Mert ugye te se akarnál a pornéppel együtt élni?

Most azt kéri, hogy mondjak le a barátaimról? Na, nem. Az ki van csukva.

- Az a helyzet, hogy de. Én igen is akarok azzal a bizonyos pornéppel élni.

Kate felállt, kék szeme villámokat szórt, haja pedig mintha lebegne.

- Szóval képes lennél lemondani rólunk, miattuk?

- Igen – bólintottam határozottan.

Kate lehunyta a szemét, és vett pár mély levegőt.

- Újra megkérdezem. Ha lehet, most jól válaszolj! Sandra, be akarsz lépni közénk? – arcára nyugalmat erőltetett, udvarhölgyei pedig izgatottan figyeltek engem.

- Nem – válaszoltam vigyorogva, majd méltóság teljesen hátat fordítottam nekik és elhagytam a plázát.

Ragyogás

2011-12-03T12:30:00.001-08:00

Shine

"Mi van akkor, ha szép vagy, de nem engeded, hogy a népszerűség tengere elvigyen? Mi van akkor, ha nem akarsz sok barátot pedig lehetne? Mi van akkor, ha nem engedsz a ragyogásnak?

Sandra Bloom ezt tette. Ő lehetett volna az iskola "királynője" de nem engedett a csábításnak, hisz akkor le kellett volna mondania legjobb barátnőjéről. Így ő lett mindenki ellensége, a közutálat tárgya. De őt ez nem érdekli egészen addig, míg 4 legjobb barátja vele van. Vele van, s szeretik őt.
De aztán egyik nap, egy új srác érkezik a suliba, s Sandrát elragadja a fiú megnyerő külseje, az ezerwattos mosolya, és a ragyogó szeme..."

Breaking Dawn

2011-11-25T10:53:00.000-08:00

Imádom. Tetszik. Szeretem.
Nagyjából ennyit röviden. Nekem tetszett, én ajánlom mindenkinek.
Kicsit bővebb, mint a könyv, de így talán egy kicsivel izgibb lett. A farkasok párbeszéd elég vicces.xd És Renesmee nagyon szép lesz, na meg Bella! Az esküvő is gyönyörű, fantasztikusan megcsinálták a filmet.

xoxo, Lilimooo

I'm happy. I think.

2011-11-24T11:25:00.000-08:00

Nos...

Szóval. Az a helyzet hogy mostanában úgy örülök szinte mindennek. A barátaim általában megnevettetnek, és ez jó... Asszem.
Viszont vannak olyan dolgok, amiket én se értek. Pedig én azt hittem, hogy mindegyiküket ismerem. De lehet, hogy még ők is okozhatnak nekem meglepetéseket...

xoxo, Lilimooo

juuj-

2011-11-18T11:08:00.000-08:00

"- Meséltem, hogy mikor tudtam, hogy elveszlek?
- Mikor először láttál a kifutón?
- Nem. Mikor abban a harmadik utcai étteremben voltunk.

- Hm... Már emlékszem!
- Fehér vászon ruhát viseltél. És rendeltél egy hatalmas adag oldalast, és olyan étvággyal ettél; könyékig szaftos voltál, húscafatok a fogad között, a hajad csupa zsír. Mikor végeztél, mondtam, hogy milyen egy malacka vagy. Erre előkaptad a tükröt, megnézted magad, és kitört belőled egy hatalmas, boldog önfeledt, zabolátlan kacagás. Betöltötte a helyiséget. Én meg erre azt gondoltam, hogy ez az a hang, amit hallani akarok életem végéig. Ezért kértem meg a kezed; semmi köze nem volt a szépségedhez.

- Tudod, én mikor döntöttem úgy, hogy veled akarok lenni örökre?
- Nem. Mikor?
- Úgy körülbelül fél perce."

Hát ez annyira aranyos. Nem? :)
xoxo, Lilimooo

regény

2011-11-08T11:09:00.000-08:00

Tehát

mint említettem, elkezdtem írni egy regény szerűséget. És, hát az 1. fejezet készülget, írogatom.
De a cím az bombabiztos: Boszorkány könnyek

A történetről: Sandra Andrews egy átlagos lány, akinek a legjobb barátnője a saját nővére. Azonban egy éjszakán sorsfordító dolog történik; Sandra nővére életét veszti egy autóbalesetben - legalább is mindenki így tudja. Sandra lelkileg teljesen összeomlik, és édesanyjával a napos Jacksonville-ből Chicagóba költöznek. főszereplőnkkel különös dolgok történnek, s a lány hamar rájön arra, hogy ő egy boszorkány. Mindeközben egyre közelebb kerül az észvesztően helyes Ryan Allwrighthoz, aki hamar bevallja; Ő, és barátai sem átlagosak. S csak akkor jönnek rá, hogy a java most kezdődik.

Hát, ez nagyjából ennyi lenne...:) Részleteket, infokat hamarosan rakok fel!

xoxo, Lilimooo

like a skyscraper

2011-11-07T10:36:00.000-08:00

Hűha...

hát ez a dal... K***a jó. Imádom. Demi Lovato ebbe valóban beleadta szívét-lelkét. Egyszerűen fantasztikus, igazán érzelmes dal lett, amit többek között Katy Perry is megdicsért.

Skycraper
Skies are cryingI am watchingCatching teardrops in my handsOnly silence as it's ending, like we never had a chanceDo you have to, make me feel like there is nothing left of me?
[Chorus]You can take everything I haveYou can break everything I amLike I'm made of glassLike I'm made of paperGo on and try to tear me downI will be rising from the groundLike a skyscraper!Like a skyscraper!
As the smoke clearsI awaken, and untangle you from meWould it make you, feel better to watch me while I bleed?All my windows, still are brokenBut I'm standing on my feet
[Chorus]You can take everything I haveYou can break everything I amLike I'm made of glassLike I'm made of paperGo on and try to tear me downI will be rising from the groundLike a skyscraper!Like a skyscraper!
[Bridge]Go run, run, runI'm gonna stay right hereWatch you disappear, yeahGo run, run, runYeah it's a long way downBut I am closer to the clouds up here
You can take everything I haveYou can break everything I amLike i'm made of glassLike i'm made of paper, Ohhh woaahGo on and try to tear me downI will be rising from the ground
Like a skyscraper!Like a skyscraper! 
Like a skyscraper!Like a skyscraper! 

2011-11-04T15:55:00.000-07:00

Szóval

mint már említettem, dolgozom egy regényen. Ehhez a regényhez rengeteg ihletet adott a Halloween, a TVD és a TSC.
Igaz, hogy még az első fejezet felénél sem járok, de annyi ötletem van hozzá! :)

Többet nem árulnék el, majd ha ténylegesen beindul többet mondok róla.

És

láttátok az új TVD és TSC részt? Én mindkettőt imádtam! Ha valaki még egyiket sem látta, gyorsan pótolja be! A TVD-nek már a 3. évadja kering a neten, de szerintem érdemes nézni. A TSC pedig csak most indult be, és Amerikában minden csütörtökön sugározzák, és ezért általában péntekenként szokták feliratosan felrakni a netre a következő részt - megjegyzem, ez mindkét sorozatnál így van...

xoxo, Lilimooo

PS.: Használjátok ki még ezt a hétvégét és pihenjetek! Bár, lehet, hogy elő kellene szedni a tankönyveket, nehogy véletlenül dogát írjatok! :)

~*szösszenet 3

2011-11-04T09:21:00.000-07:00

Párizs éjjel hihetetlenül nézett ki. Az Eiffel tornyot megvilágították az alulról aranyló lámpák, és a tornyán végig égő pöttyök csillogtak. A főtéren emberek százai álltak meg, és fényképezték le magukat az építmény alatt. Az alatt elterülő tér is fénylett az éjszakában. A járókelők megálltak, bámészkodtak.
Néhány merész fiatal, az esti melegre nézve, hozott pár üveg vizet. Ott locsolták egymást egészen addig, amíg az ottani rendőrség el nem zavarta őket.
Egy fekete hajú, zöld szemű lány, a torony tetején, az erkélyen álldogálva nézett le a tömegre. Fürkészve nézte az embereket, majd távolabb pillantott. Egy magányosan álló srác, őt figyelte. Legalább is abba az irányba fordult.
A lány lélegzete elakadt, hátra lépett. A fény ráesett a fiú arcára, amely sápadt volt, és sötét, kócos haj keretezte.
A lány ökölbe szorította a kezét, és sűrűn pislogott. Nem tudta elhinni, hogy létezik ilyen helyes srác…
Hirtelen valaki elkapta a derekát, a lélegzete csiklandozta a lány nyakát.

- Szia. – suttogta egy hang, és megpördítette a lányt, majd megcsókolta.

A lány kissé késve, de viszonozta. Miután elengedték egymást, a csaj hátra pillantott, de a srác már sehol se volt…

2011-11-02T15:50:00.000-07:00

Írós hangulatban vagyok. Az ihletet a Halloween és az oly sokszor emlegetett boszis sorozat adta. De persze, azért a Vámpírnaplók is adott ötleteket. Még nem tudom, hogy mi fog kisülni belőle, de remélem valami jó:D
Sőt, az is lehet, hogy majd kaptok ízelítőket. :)

És ez a kis részlet ismerős? A blogon írtam ezt a történetet: Lehetetlen szerelem

A sötétség körülölelt. Magához szorított, és nem engedett. A halál, csábító dolog, egy olyannak, mint amilyen én vagyok. Megszabadulni a törvényszegés elől, a farkasok elől. Semmi kétség, a halál nyugodt dolog, és én csukott szemmel vártam.

Egy fehér villanást láttam, majd hideg kezek érintését éreztem. Erőteljes rángatás, fájdalom.

Kinyitottam a szemem. Hideg padlón feküdtem, Lilien a folyosó egyik sarkában, térdét átfogva ült, és engem nézett.

Nagy nehezen felültem, csodálkozva rá néztem. Megmentett. Megmentett, pedig meg akart ölni.

- Szeretnéd tudni, miért vagyok olyan ellenszenves veled? – sóhajtott Lilien.

Aprót bólintottam, és távolabb kúsztam a sötétségből. Nem akartam újra érezni a zuhanást.

Lilien tekintete elhomályosult, és halkan kezdett beszélni.

- Imádtam hegyet mászni, de nem olyan helyen éltem. Csak egy kis kanyon volt, ott, és azon másztam nap, mint nap. Ügyes voltam, soha sem sérültem meg. Ám egyszer, mikor a kanyon felé mentem, észrevettem Őket. Éppen kirobbant belőlük a farkas. Meghallották a sikolyomat, és üldözőbe vettek. Természetesen gyorsabbak voltak nálam, de próbálkoztam. Meg – megharaptak, karmoltak, tudtam, hogy nincs már remény. El fognak hallgattatni.

A szikláknál jártunk, én pedig felmásztam. Egy hófehér farkas utánam jött, míg a többi, odalent várta. Elkapta a bokámat, de lerúgtam magamról.

A lábam megcsúszott, és zuhanni kezdtem. Tudtam, hogy meghalok, és a farkasok széttépnek. Ám ekkor valaki elkapott, még zuhanás közben. Hideg kezek szorítottak, egy hideg testhez. Az illata kellemes volt. Kinyitottam a szemem. Egy gyönyörű arc nézett rám, tekintete tele gyötrelemmel.

Azután már csak csattanásokat, és vonyításokat hallottam, majd lassan az egész testem égni kezdett…

Lilien megrázta a fejét, majd az arcomat vizsgálta.

- Jace megmentett. Átváltoztatott.

Szóval ezért volt ilyen undok velem. A farkasok miatt lett az ami.

- Amikor meghallottam, hogy Luke egy farkast választott, nem akartam elhinni. Majd belemásztam az álmodba. És mikor megláttalak… Nagyon hasonlítasz ahhoz a fehér farkashoz, akit lelöktem.

- De én nem bántanálak. – suttogtam.

Lilien csilingelően felnevetett.

- Nem is tudnál. – állt fel mosolyogva. – De nem foglak bántani téged. Ezt megígérem. Amit mondtál… Igazad van.

Kinyújtotta a kezét, és mikor elfogadtam, felhúzott.

- Gyere. Menjünk el hozzánk.

- Meg fognak látni. – mondtam, mikor kiléptünk az épületből.

Ahhoz, hogy elmenjünk hozzájuk, az erdőn át kell kelni, amihez a falun átvágva jutunk el.

- Nem fognak. – mosolyodott el, majd becsukta a szemét.

Köd szállt, le, és az eső ismét esni kezdett, mire Lilien kinyitotta a szemét.

- Nagyszerű. – morogtam. – Hurrikánt is tudsz csinálni?

- Tudok. – felelte, miközben a fő útra fordultunk. – De nem fogok.

Az út többi részét csendben tettük meg. Mikor a hatalmas házhoz értünk, Lilien újra becsukta a szemét, mire a köd felszállt, az eső elállt, és a nap újra sütni kezdett.

Beléptünk a hatalmas nappaliba, ahol mindenki valami vígjátékot nézett.

- Hát, ti? – lépett elénk Luke.

- Majd Hannah elmeséli. – mondta csendben, bűnbánóan Lilien. – Az egészet.

Elő vett a zsebéből egy apró mobiltelefont, és Luke kezébe adta. Utána leült a kanapéra, és eldőlt Jace karjaiban.

The Secret Circle

2011-11-02T07:22:00.000-07:00

Szóval

Megnéztem az eddig megjelent részeket. És imádom, tetszik meg minden ilyesmi. A történet jól ki van találva, a karakterek is tök jók, a színészek pedig mintha az adott szerepre születtek volna.

De nem fér a fejembe, hogy Nicket miért kellett megölniük... Hiszen ő az egyik főszereplő! Ráadásul ő az én kedvenc szereplőm is.

Na, de legalább Adam még él - ő másik kedvencem.
De már kezdek hozzászokni, hogy szinte mindig!!! az lesz a kedvenc szereplőm, akit megölnek.

xoxo, Lilimooo

2011-11-01T16:11:00.001-07:00

Hogy nekem miért mindig az lesz a kedvenc szereplőm, akit kiírnak a sorozatból?

The Secret Circle

2011-11-01T14:13:00.000-07:00

Nos.

Elkezdtem nézni a The Secret Circle c. sorozatot - lásd 2 bejegyzéssel ezelőtt - és tetszik.
Jól van megcsinálva az egész, a történet is nagyszerű. A színészek a lehető legtöbbet kihozzák magukból, elég hitelesen alakítanak.
Eddig 3 részt láttam belőle - most fogom megnézni a 4.részt (Heather). Remélem, ez is jó lesz.

Az én kedvenc szereplőim Nick és Adam. Nem tudom miért, de engem ez a két karakter fogott meg.
Ajánlom mindenki figyelmébe ezt az izgalmas, boszorkányos sorozatot! :)
xoxo, Lilimooo

Happy Halloween!

2011-10-31T12:44:00.001-07:00

Happy Halloween!
A kép, a mi saját készítésű töklámpásunkról készült. :)

Ez lenne az én kis ajándékom nektek.

Az ő neve Jack. :D

Remélem nektek is tetszik.

xoxo, Lilimooo

Happy Halloween!

2011-10-30T13:02:00.000-07:00

Holnap Halloween lesz!
Ti hogy fogtok ünnepleni? Esetleg úgy, mint az Amerikaiak, és beöltözve járjátok az utcákat? Vagy a barátokkal elmentek valahova bulizni és vicces vagy ijesztő jelmezekbe bújtok? Mindenesetre, a töklámpást ne felejtsétek el ki tenni a ház elé! Nálunk kint lesz. ;)

xoxo, Lilimooo

Opinions

2011-10-30T05:32:00.000-07:00

The Secret Circle - ki mit gondol róla? Érdemes nézni? Jó vagy nem? Véleményeket várok!:)

xoxo, Lilimooo

UI: Ha minden jól megy, akkor lesz egy kis Halloween-i meglepi!

Mood: Creative

2011-10-26T09:24:00.001-07:00

*~ Na mi van öcsém?! ;)

~*szösszenet 2

2011-10-17T11:01:00.000-07:00

- Mit szólnál hozzá, ha elvinnélek egy olyan helyre ahol örökkön örökké csak, boldogság van? – suttogja a fülembe és megpörget.

- Ilyen hely nem is létezik. – mosolyodom el az ötletén.

- Tévedsz. – hangja szeretetteljes, nyájas. – Mint mindig.

Kérdőn nézek rá, mire felkap, és futni kezd velem. Arcom a vállába fúrom, hogy szememet ne csípje a menet szél. Perceknek tűnő órák után, megálltunk.

- Kinyithatod a szemed. – mondja és lerak.

Egy gyönyörű kovácsoltvas kapu magasodik elénk. Körülötte bokrok fák és virágok. Pipacs, ibolya, liliom, rózsa. Gyönyörű. Közelebb lépek és megérintem. Azon nyomban boldogság és szerelem jár át. Lucas odalép mellém, átfogja a derekam és megpuszilja a kulcscsontom. Lágyan, óvatosan tol a míves építmény felé.

- Minden rendben lesz. – ígéri.

És hiszek neki. Hagyom, hogy bekísérjen a kapun. Eléérve egyre erősödő fény játszik. Már ez is elbűvöl.

- Mi ez? - Lucas felé fordulok, és kérdőn nézek rá.

- Az életünk. – mosolyog.

Megcsókolom, majd együtt lépünk át a kapun.

Ez még egy régebbi irományom.:) Remélem tetszik!

xoxo, Lilimooo

2011-10-05T09:43:00.000-07:00

"Az élet néha ironikus...vagy kegyetlen."

~*szösszenet

2011-10-03T11:20:00.000-07:00

~Éjszakai románc

A zene erősen lüktetett, mindenki a ritmusra táncolt. Vagy rángott. Mint a heringek, abban pici konzervben. Szűkösen, egymáshoz tapadva próbálnak mozogni. Aztán a dallam átmegy egy másikba, és ezerszer gyorsabb lesz az előzőnél.
A pultnak dőlve, unottan néztem a sok izgő-mozgó alakot, és közben a koktélomat iszogattam. Nem akartam itt lenni. Mit nem adnék, ha most otthon a kanapén, a puha fehér pizsamámban ülve, kócosan, nézhetnék egy horrort, vajas kukoricát majszolva és hideg kólát inni.
De ehelyett agyonra sminkelve, begöndörített hajjal, térd főlé érő csillogó-villogó ruhában állhatok, és kezemben egy méregdrága italt tartva.
Természetesen az én legjobb barátnőm rángatott el ide, mondván, hogy egy srác iszonyatosan tetszik neki, és össze fog vele jönni. Én meg végignézhetem.Micsoda megtiszteltetés! Mindegy. Legalább a piát ő állja.
A zene már nem pörgött. Mindenki a partneréhez simulva lassúzott.
Dühösen sóhajtottam fel, és raktam le az üvegpoharat a pultra. A kijárat felé néztem, ahol egy srác állt.
Király. Nem csak nekem van elegem ebből a buliból. Felkaptam a szerintem túl giccses kis táskámat, és az ajtóhoz mentem. A srác még mindig ott állt. Közelről éreztem émelyítő illatát. Jobban megnéztem magamnak; átlagos magasság, fekete haj, mélykék szem, sűrű szempilla.
Ahogy belenéztem a szemébe megszédültem. Össze is estem volna, de az ismeretlen fiú elkapott.
Bámulatos mosolyával rám villantotta, és felállított.

- Azt hiszem, hogy egy kis friss levegő kell neked. - nevetett, és kitessékelt az ajtón.

- Kösz...-motyogtam. Kimentünk az utcára, ahol én lehuppantam a járda szélére. Az idegen leült mellém.

- Erick vagyok. -mutatkozott be.

- Carol. - biccentettem.

- Nos, Carol, bármennyire aggódom érted, örülök, hogy előttem akartál összeesni.

Gúnyosan felhorkantam. Ugyan ki akarná, hogy összeessek előtte?

Ő felnevetett, és felhúzott a földről.

- Pár perce ismerlek, de azt már tudom rólad, hogy önbizalmad az nincs!

A szórakozóhely mellett egy bolt volt, aminek a kirakatában tökéletesen láttam magam. Krétafehér arcom hosszú, barna, göndör haj keretezte, és már-már fekete szemem csillogott. A smink csak szebbé tett. A zöld ruhám egyszerre nem is állt olyan szörnyen rajtam. És a magassarkúmban is ugyanolyan biztonságban éreztem magam, mint a torna cipőmben.

Erick karjai lassan a derekam köré fonódtak, és puszit lehelt a nyakamba.

Akkor nem bántam meg, hogy eljöttem a buliba.

Átalakítás

2011-10-02T08:14:00.000-07:00

Hello!

Mint a cím is mutatja, az oldalt át fogom alakítani.

A történetet leveszem, mivel nem érzem elég jónak ahhoz, hogy folytassam. Valószínűleg apróbb szösszenetek lesznek az oldalon. :) Gondolok itt a novellákra, egypercesekre, versekre. Remélem, így is látogatni fogjátok az oldalt.
xoxoxoxoxo,Lilimooo

Good Bye Summer!

2011-08-31T03:53:00.001-07:00

Hello.

Sajnálom, hogy ennyi ideig nem hoztam frisset, de hamarosan jönni fog! :)

Gondolom, mindenki sajnálja, hogy vége a nyárnak, kezdődik a suli. Hát én se várom annyira az őszt...:)

De mindenkinek jó tanulást kívánok erre az évre! :)

xoxo, Lilimooo

Hy!

2011-08-01T08:49:00.000-07:00

Hello!

Először is, szeretném megköszönni, Jonsnak a díjat, amit a versenyén kaptam. Köszönöm! :)

A történet címe, ami fel fog kerülni: Vámpír harc

Legalább is, én eddig így hívom.

Nos, és még egyszer:

I.Jons

II.AliceCullen

III.Gya.

Különdíj:Rooze

xoxo, Lilimooo

Itt a vége, fuss el véle!

2011-07-25T09:52:00.000-07:00

10. fejezet

Los angeles

A reggel pörgősen, gyorsan telt. A fiúknak sikerült még hajnalban visszaszökniük a saját szobájukba.
Első útjuk Hollywood volt, majd a Csillagok sétánya, Santa Monica, és még annyi minden…

Szabadidejükben, a lányuk betértek egy Starbucks kávézóba. Megvették az otthoniaknak az ajándékokat.
Késő délután, Cassie és Daniel a Venice Beach Park-on sétáltak.
Elmerültek egymás nézésében, és egyszerűen csak a fűben feküdtek – pont, mint az első randijukon.
Este felé Daniel vett két hamburgert sült krumplival, és két nagy adag kólát.

***

Az egész hét vidáman telt. Mindenki élvezte a napfényes Kalifornia látványát. Az utolsó nap, egy étterembe mentek.
Cassie, Violett, Kathy, Jenny, Daniel, Peter, Marcus, és Luke egy asztalhoz ültek – mindenki a párja mellett ült.
Mindegyikük a legdrágább, és egyben legfinomabb kaját vette meg. Már a desszertnél tartottak, mikor Daniel megkérdezte, Cassietől:

- Akkor, mindenhol béke van?

- Igen – nyomott egy puszit a szájára a lány – Kivéve, Viviana-t.

- Elintézem – bólintott a srác, és elővette a mobilját.

Felállt, majd beszélni kezdett, de senki sem figyelt a szavaira.
Első éjjel, mikor mind a 8-an a szobában voltak, Cassie és Daniel mindent bevallott, s Violett is elmondta az ő történetét. Minden tisztázódott, senki sem haragudott a másikra.
Daniel kényelmesen visszahuppant a székére, és hozzá látott a csokis palacsintájához. A többiek kérdő tekintetére, mosolyogva válaszolt;

- Minden el van rendezve.

A vacsora után, C, és Daniel kézen fogva sétáltak a holdfényben fürdő parton. Nem beszélgettek, csak csókolóztak.

- Szeretlek – suttogta percek múlva Daniel.

Cassie elmosolyodott. Hitt bennük, hitt a kapcsolatukban, és teljesen biztos volt magában. Újra megcsókolta.

- Szeretlek – mondta teljesen őszintén.

Epilógus

8 év telt el. 8, gyönyörű év. Tavasz volt, a madarak csicseregtek, a virág kinyíltak.
Egy réten, fehér székek voltak elhelyezve. Egy oltáron – virágok futottak fel, s előtte vörös, vékony szőnyeg nyújtózott, egy épületig.
A harangok megszólaltak, s a székeken ülő emberek felálltak. Az oltár mellett, a szmokingba öltöztetett Daniel állt, arcán sugárzó mosollyal. Mellette Peter állt, szintén öltönyben. Mindannyian a szőnyeg vége felé néztek.
Pár perccel később, megjelent Luke, oldalán a gyönyörű Cassivel.
A lányon hófehér, menyasszonyi ruha volt, aminek alját csillagok díszítették. Felfelé haladva egyre csak fogytak, majd a ruha oldalához érve, egyetlenegy díszelgett. Olyan volt, mint egy csillag ösvény. Cassie, fekete haja csinos kontyba volt fogva, s mögötte narancssárga ruhában Violett, Jen és Kathy lépkedett. Marcus az első sorban ült, 1 éves kisfiával.
Luke, átadta Cassie karját Danielnek, majd az oltár felé fordultak. A pap, belekezdett a szövegébe, de akkor vált igazán izgalmassá a dolog, amikor a hűségfogadalomhoz ért.

- Fogadom – mondta Cassie.

- Fogadom – helyeselt Daniel.

Azután mindketten vágyakozva mondták az „igent” és szerelmes csókban forrtak össze.

/2év múlva/

Cassie a hintaágyban feküdt szerelme karjaiban, s nevetve figyelték pár hónapos lányuk – Melody - bohóckodását.
Azon a héten volt Violett és Peter esküvője. Az ő kapcsolatuk sok mindent átélt, de nagyon szerették egymást, s ahhoz hasonló lagzijuk is volt.
Jen és Luke boldog házasságban éltek, s tervezték az első gyermeküket. Jenny egy kislányt szeretett volna, akit megtanít majd főzni, sütni. Luke viszont egy kisfiút, akivel majd focizhat vagy baseballozhat.
Kathynek és Marcusnak az előző hónapban született meg a második gyereke, aki kislány lett, és a Melody nevet kapta.

Mindegyikük boldog életet élt. Sokszor visszamentek Los angelesbe, s már ismerősként köszöntötték a csillagok sétányát.
Viviana-t soha többé nem látták, örökre eltűnt az életükből. Cassie nem gondolt se Sean-ra, se arra az éjszakára.
Egyszerűen csak boldog volt, hogy élete végig azokkal lehet, akiket szeret.

’VÉGE’

Hello!

Igen, itt a vége. Ez lett volna a CSILLAGOK ÚTJA c. történetem. Remélem mindenkinek tetszett!
xoxo, Lilimooo

UI: Hamarosan új történettel jövök! ;)

9.fejezet

2011-07-25T04:55:00.000-07:00

9. fejezet

A megérkezés öröme

Az út csendben telt, egészen addig, míg a reptérre érkeztek. Utána mindenki kapkodva próbálta kiszedni a bőröndjét a buszból. De végül kiabálások és szitkozódások közepette az osztály felült a repülőre.
Cassie és Violett hátul ültek, - sikerült találniuk egyy helyet, ami távol esik Jenny-től és Kathy-től.
Előttük viszont Daniel és Peter foglalt helyet. Dan szinte percenként hátrapillantott, és Cassire nézett; a lány pedig tüntetően elfordult.
Violett nagyot sóhajtott, és a telefonján egy üzenetet írt barátnőjének. C, telefonja hangosan pityegett, majd elolvasta a szöveget.
Tegnap, miután elmentél, Viviana visszajött.
Cassie fürkészve pillantott a lányra, majd megírta a választ:
És? Mi történt?
Kiborult. Kiabált, hogy miért mondtam el Neked azt, amit. Nekem támadt.
Támadt?
Egy késsel Nekem esett. Meg akart ölni.
Viviana nem gyilkos.
Ne védd már! Egy 20 centis kést akart belém döfni.
20 centis? – Cassie rémülten, kapkodva írta az üzenetet – Hogyan, menekültél meg?
Az arcába szórtam egy marék kavicsot, és elfutottam. De soha többet nem akarom látni őt.
Cassie elfordult. Nem akarta elhinni, hogy legjobb barátnőjét majdnem megölték.
Az előtte ülő srácra pillantott. Beszélnie kell vele. Felállt, és a fiú fülébe suttogott.

- Beszélnünk kell.

Mindketten felálltak, kimentek az ülésektől zsúfolt térből, és egy üres folyosóra értek.

- Mindent tudok – szólt a lány – Tudom, hogy csak Viviana kérésére voltál olyan velem, amilyen. És, hogy elégnek érezted ezt a két évet. Hogy meg akarod tudni, mi történt azon az estén.

Beszéd közben, végig egy kis ablakon bámult ki. Nem nézett a srácra. Ismerte magát annyira, hogy tudja. Amint belenéz a szemébe, elolvad.
Elrepültek a felhők mellett, amelyek hófehér ködként terült szét a gép körül.

- Cassie! – Daniel esdekelve próbált a lány szemébe nézni – Eleinte tényleg csak azért voltam veletek, mert Viv, megkért. De, mikor elhívtalak a bálba már nem azért volt! Esküszöm!

- Ha nem azért hívtál el a bálba, hogy közelebb kerülj hozzám, akkor miért?

- Miattad. Mert megismertelek. Mert… megszerettelek.

A szó, mint villámcsapás csapott közéjük.
Cassie nem tudott mit mondani.
Daniel közelebb lépett hozzá, és miután látta, hogy a lány nem tiltakozik, megcsókolta. Gyengén, mintha egy törékeny rózsát tartana a karjában.
Percekig álltak ott, egymást ölelve. Cassie hitt Danielnek. Hitt abban, hogy tényleg belészeretett a srác.
A lány szívében láng gyúlt, és nyújtani akarta a csókot. Az ajtó újra kinyílt, és az osztályfőnökük lépett be rajta.

- Khm… Ms Black… Mr Levy… Kérem, üljenek vissza a helyükre!

Cassie és Daniel szétrebbentek majd kézen fogva visszaültek a helyükre.
Cassie suttogva beszámolt Violettnek a történtekről, később pedig Kathy és Jenny küldtek Neki egy SMS-t, amiben gratulálnak, és vigyorogva fordultak feléjük.
Az út végén, már mindenki arról beszélt, hogy Cassie és Daniel újra együtt vannak.

- Violett – szólt Dan – Nem cserélnél helyet Velem?

Violett olyan pillantást vetett Cassire, amitől a lánynak el kellett folytania egy mosolyt. Helyet cseréltek, és C., kényelmesen elhelyezkedett szerelme karjaiban.

A repülő robogva, pöfögve leszállt. A diákok leszedték a csomagjaikat, és az őket váró buszra felszálltak.
Mindenki izgatott volt, s csak egy dolog járt a fejükben: Los Angeles…

A hotel, - amiben szállást kaptak – négy személyes szobák voltak. Így a lányok elfoglalták a 132-es lakosztályt.
Este, Daniel, Peter – akinek sikerült egy röpke félóra alatt meghódítania Violett szívét – Luke és Marcus átlógtak hozzájuk, és együtt töltötték az éjszakát.

Hamarosan itt a vége!

2011-07-24T10:24:00.000-07:00

HEY GUYS!

Hello!

Hamarosan hozom a következő fejit. Ez a történet már az utolsókat rúgja, tehát már csak pár fejezet van hátra.
De ezután se hagylak békén Titeket! Nem ám!

Új dizi, és új történet lesz!

xoxo, Lilimooo

FIGYELEM!

2011-07-14T05:03:00.000-07:00

FIGYELEM!!!!!

Ez a bejegyzés azokhoz szól, akik még nem adták le a novellájukat. Gondolom, hogy Ők, haladékot(?) akarnak kérni. Ezért, a leadási határidőt MEGHOSSZABBÍTOM!

Időpont: 2011. július 31.

A frissről nem tudok semmi újat mondani...bár, lehet, hogy ma vagy holnap felkerül...

xoxo, Lilimooo

Részlet

2011-07-13T13:57:00.000-07:00

HEY GUYS!

Hello!

Hoztam egy kis ízelítőt! Lehet, hogy a héten hozom a fejit, de ha nem, akkor majd 24-e után lesz fent.

xoxo, Lilimooo

"Tegnap, miután elmentél, Viviana visszajött.

Cassie fürkészve pillantott a lányra, majd megírta a választ:
És? Mi történt?
Kiborult. Kiabált, hogy miért mondtam el Neked azt, amit. Nekem támadt.
Támadt?
Egy késsel Nekem esett. Meg akart ölni.
Viviana nem gyilkos.
Ne védd már! Egy 20 centis kést akart belém döfni.
20 centis? – Cassie rémülten, kapkodva írta az üzenetet – Hogyan, menekültél meg?
Az arcába szórtam egy marék kavicsot, és elfutottam. De soha többet nem akarom látni őt."

PÁRIZS

2011-07-12T03:17:00.001-07:00

LONDON

2011-07-12T02:57:00.000-07:00

Itthon vagyok!

2011-07-11T09:26:00.000-07:00

HEY GUYS!

Haza jöttem!
London szép volt, a London Eye-ról csodás a kilátás, a panoktikum nagyon jó, a Tower mesés, a múzeumok érdekesek, a parkokban el lehet tölteni az időt, sétáló utcák kellemesek.

Párizs "külvárosa" koszos, viszont a Notre Dame szép, az Eiffel toronyról pedig egyszerűen bámulatos a kilátás. :)

A fejezet készülget... De szombattól megint nem leszek, egészen 24.-ig. Nem tudom, hogy a héten lesz-e friss.

A novellák közül, még mindig csak 1-et kaptam. Várom őket!

A fejezethez pedig KOMIKAT szeretnék...

xoxo, Lilimooo

Hogy lássátok milyen jó vagyok hozzátok ~ avagy, itt az új fejezet

2011-07-02T06:40:00.000-07:00

8. fejezet

Az eleje

Cassie a suli előtt állt, bőröndje mellette, vállán egy vöröses oldaltáska, amin NYC – s kitűzők díszelegtek. Haját laza lófarokba fogta, és most is farmerba és pólóban volt. A sminkje, - ahogy általában lenni szokott – nem volt több alapozónál, szempillaspirálnál és szájfénynél.
Az osztálytársai – azok a szőke, tizenhét éves létükre túlplasztikázott plázacicák – gúnyosan, megvetően méregették, az éppen lazasága miatt kedvelt lányt.
Cassie ügyet sem vetve rájuk, tekintetével az utcát pásztázta. Barátnőit kereste, hátha meglátja őket.
Mikor már percek óta a szeme csak össze-visszacikázott, halk sóhajtással leült a bőröndjére.
A reggelje könnyen indult; előzőnap este összepakolta az összes cuccát, és kitöltette nővérével a papírt, ami szerint a hivatalos gyámja engedélyezi, hogy részt vegyen a kiránduláson.
Amint kikászálódott az ágyából, és elvégezte a reggeli teendőket, felöltözött, egy puszival elköszönt testvérétől és a suli elé ment. Könnyedén fogott egy taxit, ami segítségével egyszerűen fel tudta vinni a cuccait.
Idegesen dobolt a lábával, türelmetlenül nézett körül.

- Hol lehetnek? – morgott magában.

A suli sarkánál egy magas alak jelent meg. Cassie felkapta a fejét, de miután látta ki az, gyorsan elfordította tekintetét.

- Szia – köszönt rá Daniel.

Cassie a szája szélét rágta, nem tudta visszaköszönjön-e a srácnak. Nem mondott semmit, csak aprót biccentett. A fiú csalódottan és szomorúan tovább állt.
A lány újra az utcát pásztázta; hátha végre felbukkan a három lány.
Ekkor azonban valaki megütögette a vállát. Cassie hátra fordult, és szembe találta magát Luke-al. A srác letette mellé a bőröndjét, és leült rá. Nem szóltak egymáshoz, és Cassie ezért hálás volt a fiúnak.
A kocsik elhajtottak előttük, a lányok továbbra is sugdolóztak, Daniel pedig C-t nézte rendíthetetlenül – jobban mondva a lány hátát.

- Hallottam, hogy szakítottatok Dani-el – szólt Luke.

- Igen – bólintott a lány. – Mert… nem illünk össze.

- Pedig a bálon jól éreztétek magatokat.

- Régen szórakoztam. És, azt hittem, hogy jó lesz vele – mondta Cassie. – De tévedtem.

- Kathy, szívem indulnod kell! – hallatszott Mrs Wiliams kiáltása. – Le fogod késni a buszt.

Kathy azonban nem ment ki a szobájából. Bőröndje és táskája az ajtónál állt, de ő még a tükör előtt azon gondolkozott, hogy mit vegyen fel. Végül egy kék-fehér csíkos felső és egy fehér, térdvászon nadrág mellett döntött. Felvette fehér topánkáját, magára kapta válltáskáját, majd bőröndjét maga után húzva kilibbent az előszobába. Anyja, ott állt, egy puszit nyomott lánya homlokára, majd megkérdezte:

- Fel tudod egyedül vinni, vagy felvigyelek kocsival?

- Anya, Marcus ide jön – szólt Kathy. – Majd beülünk egy taxiba.

Intett anyukájának, majd kilépett a ház elé. Az utca sarkán, ott várakozott Marcus. Megvárta, míg a lány odamegy hozzá, és megcsókolta.

- Megyünk? – kérdezte mosolyogva.

- Persze.

Fogtak egy taxit, berakták a bőröndjeiket, majd hátra ültek. Marcus átkarolta Kathy vállát, és a döcögős úton végig Manhattan elsuhanó foltjait nézte.
Mikor megérkeztek a suli elé, a fiú kivette mindkét bőröndöt, és kifizette a mogorva taxisnak az utat.
A lány rögtön odaszaladt Cassihez, és a nyakába ugrott.

- Cassie! – kiáltotta. – Hallottam, hogy szakítottál Daniel-el, mi történt?

- Majd, ha Jen és Violett itt lesz, elmondom.

- Oké – nézett rá homlokráncolva Kathy.

Marcus megállt Luke mellett, és valami meccsről kezdtek beszélgetni, ezért a lányok elfordultak.

Violett és Jenny a suli felé haladtak, maguk mögött húzva bőröndjüket.

- Hogy miért nem jön erre egyetlen, rohadt taxi! – morgott Jenny.

- Vigasztaljon az, hogy este már L.A. – ben fogunk bulizni. – mondta Violett.

A lány keze remegett, ezért ökölbe szorította. Senkinek sem mesélte el a tegnap incidenst régi barátnőjükkel Viviana-val.

- Tudod kit láttam tegnap? – kérdezte csevegő hangon Jen.

- Kit? – Violett mosolyt erőltetett az arcára, úgy nézett a lányra.

- Viviana Woods-ot.

Violett arcáról lefagyott a mosoly.

- Integettem neki, - folytatta Jen. – de mintha észre se vett volna. Pedig biztos voltam benne, hogy lát.

Befordultak a sarkon, és meglátták az iskolát, meg az előtte várakozó osztálytársaikat.

- De… Viv, nem elköltözött? – kérdezte a lány, úgy, mintha most hallotta volna először, hogy Viviana visszajött.

- Szerintem csak valakit meglátogatott – rántotta meg a vállát Jenny.

Odaértek a többiekhez, és Cassie mintha figyelmeztetően nézett volna Violettre. De Kathy nem vette észre, Jen pedig Lukeot ölelte.
Pár perc se kellett, és az osztályfőnökük is megjelent. Berakták a buszba a ládájukat, majd felszálltak a járműre. Violett és Cassie egymás mellé ült, de Vi, nem mondhatta el, hogy mi történt tegnap, miután egyedül maradt. Félt, hogy Kathy, - akinek éles volt a hallása – meghallja a szavait.

Na, tetszett? Remélem. Most már tényleg nem hozok több fejit, de mivel nagyjából befejeztem a pakolást, gondoltam még írok egy kicsit, és kész lett ez.
Ave atque vale - Üdvözöllek, s búcsúzom
Ez volt az én búcsú fejezetem...
Hamarosan jövök, addig is legyetek rosszak, élvezzétek a nyarat! {Bár, lehetne jobb idő is. }

xoxoxo, Lilimooo

Hírek

2011-06-29T12:31:00.000-07:00

HEY PEOPLE!

Hello emberek!

Itt vagyok, személyesen, az igazi, az egyetlen, a pótolhatatlan...

Oké, hagyjuk most ezt.

Azért jöttem, mert három dolgot szeretnék közölni Veletek.

1. Vasárnap (2011. július 03.) elutazom LONDONBA!!! Ami számomra óriási élmény lesz, hiszen ott, még nem voltam. A kirándulás, az iskolával 2011 július 11. -ig tart. (Megjegyzem, akkor van a névnapom.) Majd hozok élménybeszámolót! :)
És, mivel ezen a héten, két fejezetből is csemegézhettek, nem hiszem, hogy hozok már újabbat.

2. A verseny. Egy novellát már megkaptam, és nagyon jónak találtam. Izgatottan várom a többit is! (Az oldalmodulban megtalálható az, hogy ki adta le.) Ha elkülditek, de nem kaptok visszaigazolást, akkor ne ijedjetek meg, mert akkor NEM vagyok itthon. És még valami, a versenyről. Mivel 4 jelentkezőnk van, hogy senki se érezze magát vesztesnek, mert így, még a novella olvasása nélkül is tudom, hogy SENKI sem vesztes. Ezért, LESZ egy OLVASÓI SZAVAZÁS!

3. És, végül egy közérdekű. Ki fogok tenni egy másik szavazást, mi szerint a most fent lévő CSILLAGOK ÚTJA mellett, legyen-e fent egy másik történet is. Ti döntitek el!

További jó nyarat!!!

xoxo, Lilimooo

7.fejezet - Menekülés

2011-06-28T10:01:00.000-07:00

7. fejezet

Menekülés

Cassie remegett. Kezét ökölbe szorította, szeméből eltűntek a könnyek, és már csak az arcán száradó halvány csík emlékeztette rá, hogy valaha ott voltak.

- Ő kérte meg rá? – suttogta Cassie.

- Igen. – hajtotta le a fejét Violett. – De nem szóltam, mert nem tudtam, hogy miről van szó…

- Téged nem hibáztatlak… - mosolyodott el halványan C, és megsimogatta barátnője vörös haját. – De most haza megyek. Még, meg kell beszélnem a nővéremmel Los Angelest…

Felállt, otthagyta a barátnőjét, és eltűnt az utca forgatagában.
Violett ott maradt, és arcát a kezébe temette. Halk lépteket hallott, és felegyenesedve fülelt.

- Tényleg kém lesz belőlem… - morogta, és lekászálódott a padról.

Leporolta magáról a koszt, és átfésülte a haját.

- Kém, bizony! – a hang a háta mögül jött, és ismerős volt.

Violett megpördült, és elakadó lélegzettel figyelte az előtte álló barna hajú, ismerős lányt, akinek szemében gonosz fény csillant.

Jenny a házuk mögötti kertben, a fűben feküdt. Elnyújtózva élvezte a nap utolsó sugarainak finom érintését. Átfordult a hátára, majd egy árnyák állt be elé. Először azt hitte, hogy öccse szórakozik vele, - aki tizenhárom éves volt – de miután kinyitotta a szemét, meglepve látta, hogy Luke állt be elé.
Jen rögtön felpattant, és szerelmére nézett.

- Te, mit keresel itt? – kérdezte.

- Azt hittem, örülni fogsz nekem. – húzta el a száját a srác.

- Jaj, nem úgy értettem! – mosolyodott el Jen. – Csak azt hittem, hogy azzal a távoli rokonoddal vagy.

- Eljöttem. – magához húzta a lányt, és hosszan megcsókolta.

Jenny, mint minden csókjuknál, most is izgatottan kapkodta a levegőt, ujjai a srác szőke hajába túrtak. Elestek, és a füvön kötöttek ki. Ott nevetve birkóztak, majd miután Luke nyerésre állt, újabb csókcsatába kezdtek.

- Viviana, ne csinálj hülyeséget… - hátrált Violett.

- Miért hallgatóztál akkor?!

- Nem direkt volt. – védekezett Violett.

- Nem-e?! – sivította Viviana.

- Csak… Kíváncsi voltam.

Szemét nem vette le a lányról. Hátra lépett, lábával egy kő után tapogatózott.
Csak a megfelelő pillanat kell – gondolta.
Vivian meglóbálta kezében az éles, 20 centis kést. Violett ijedten felszisszent.

- Minek kell tönkre tenned? – rikácsolta Viviana.

- Én, teszem tönkre?! – kerekedtek ki Violett szemei. – Ha Te akkor éjjel nem beszélsz Daniel-el, akkor most nem lenne probléma! Tudom, hogy ki akarja szedni Cassieből, hogy mi történt akkor éjjel!

- Honnan tudod? – Viv leeresztette a kést.

- Nem nehéz kitalálni! – horkant fel Violett.

Viviana újra felemelte a kést, és fenyegetően a lány felé suhintott vele. Violett ijedtében hátra ugrott, és elcsúszott. Elterült a földön, majd a kezével megtámasztotta magát.

- Viv, gondold, meg mit csinálsz!

Azonban Viviana, elindult felé, veszélyesen lóbálva a kést. Már éppen Violettnek esett volna, mikor a lány, felmarkolta a kavicsokat a földről, és Viv arcába szórta. Ezután Violett felugrott, és a zajos utca felé rohant. Csak a sarkon állt meg, és nézett hátra a lányra, akit egykor olyan jól ismert.

Részlet

2011-06-28T08:18:00.000-07:00

HEY PEOPLE!

Ha úgy haladok, mint most, akkor vasárnap előtt lesz FRISS, ha nem, akkor majd július 12-e körül kaptok fejezetet!

Ezt sajnálom nagyon, de majd ki fogom fejteni, hogy miért.

Most pedig jó olvasást, és gondolkozást a részleten!

xoxo, Lilimooo

- Tényleg kém lesz belőlem… - morogta, és lekászálódott a padról.

Leporolta magáról a koszt, és átfésülte a haját.

- Kém, bizony! – a hang a háta mögül jött, és ismerős volt.

Violett megpördült, és elakadó lélegzettel figyelte az előtte álló barna hajú, ismerős lányt, akinek szemében gonosz fény csillant.

UI: Gonosz vagyok?

6. fejezet - Vallomások

2011-06-27T08:21:00.000-07:00

6. fejezet

Vallomások

Violett csendben ült, nem szólt egy szót sem. Mire Cassie befejezte a történetét, a szemében könny csillogott.

- Pedig én tényleg szerettem. – mondta. – De meghalt. És csak annyit tehettünk, hogy névtelenül kihívjuk a mentőket.

- Miért nem vártátok meg?

- Te mit csinálnál, ha az East River partján találnál 6, 15 éves részeg tinit, akik közül az egyik halott?

- Nem tudom. – rázta meg a fejét Violett.

- Ezért, Los Angelesben el kell érnem, hogy Daniel ne is emlékezzen arra az éjszakára… De nem is tudom, hogy hogyan jött rá arra, hogy mi is ott voltunk akkor…

- Cassie… - szólalt meg Violett – Valamit tudnod kell…

Kathy megragadta Violett kezét, és az utca világosabb része felé terelte. Jenny, melléjük lépett, haját hátra dobta, karját összefonta maga előtt. Közre fogták Violettet, és a nyári hőségben végig sétáltak az utcákon, Kathyékig. Ott halkan belopództak a házba és a lány szobájába mentek. Felkapcsolták a villanyt, és az ágyra ültek.

- Hogy teheti ezt Cassie!? – dühöngött Kathy. – Miért kell lerészegednie Vivianával!?

- Azt csinál, amit akar. – mondta Violett.

- Jaj, ne hogy már megvédd! – nézett rá Jen.

- Mert? – háborodott fel Violett. – Mi közünk Nekünk ahhoz, hogy C, kivel mit csinál?

- Viv, le fogja részegíteni, és a haverjait is el fogja hívni.

- És?

Még sokáig veszekedtek, de végül Jen és Kathy elaludtak. Violett kimászott az ablakon, és a hajnali fényben úszó, nyüzsgő Manhattan szívébe ment. Ott az éjjel-nappal nyitva tartó Starbucksba ült be. Szórakozottan rendelt egy kávét, majd az élettel teli utcát nézte. A távolból mentőszó hallatszott, amint az East River partján száguldott végig.
Violett megitta a kávéját, és kómásan indult végig az utcán.
Egy kissé elhagyatott sarkon befordult, azon gondolkozva, hogy a lányok mikor veszik észre, hogy eltűnt. Sétált, majd maga előtt egy ismerős alakot látott. A lány, egy agyon használt zsebkendőt szorongatott.
Elővette a telefonját, és egy számot tárcsázott. Halkan, de érthetően beszélt.

- Gyere ide! – mondta a lány. – Most, azonnal!

Violett behúzódott egy sötét sarokba, és onnan hallgatózott.

- Mert! – hallatszott újra a lány hangja. – Gyere ide! Ahol van az a Starbucks… Igen, utána van egy kevésbé forgalmas kis utca… Igen, az lesz az!

Csend. A lány a hideg téglafalnak támaszkodott, és újra a zsebkendőért nyúlt. Hamarosan léptek zaja ütötte meg Violett fülét, és beljebb húzódott.

- Mi a baj? – kérdezte egy ismerősen csengő fiú hang.

Violett kilesett rejtekéből, és leesett állal nézte a srácot. Utána gyorsan összeszedte magát, és visszahúzta a fejét.

- Történt valami… - mondta a lány. – Cassie ki van készülve…

Most már megállíthatatlanul folytak a könnyei. A srác átölelte a vállát, és megnyugtatta.

- Annyira szörnyű… Annyira sajnálom. – suttogta a lány.

A lány a fiú vállába temette arcát.

- És nem tudtunk semmit se csinálni, csak mentőt hívni… De már halott. – sírva fakadt.

- És, miért hívtál?

- Én elmegyek a városból. – mondta a lány könnyein átlátva. – De Te legyél C-vel. Legyél a legjobb barátja, legyél a támasza.

- De mi történt? – nézett rá a srác.

- Arról nem kell tudnod. – hüppögte a lány. – Csak legyél mellette.

Nyomott egy puszit a fiú arcára, majd eltűnt a sötétségben. A fiú megrázta a fejét, majd az ellenkező irányba ment.
Violett ezután soha többet nem látta a lányt. Egészen mostanáig…

Na, hogy tetszett? Tudjátok ki a titokzatos srác meg lány? Nem? No, se baj.. Tudom, ez rövid lett....De majd kárpótollak Titeket!

xoxo, Lilimooo

Következő lépés - engem megutáltok

2011-06-25T10:08:00.000-07:00

HEY PEOPLE!

Hello!

Bocs, hogy nem voltam az utóbbi 2 napban, de itt aludtak barátnőmék...

De most itt vagyook!

És, hogy mire ez a cím?

Hát...Nem hozok fejit. Most nem. Talán hétfőn.

Mert nincs kész...:/

De sietek! Legalább is megpróbálok sietni!

xoxo, Lilimooo

I don’t wanna miss a thing

I don't wanna miss a thing

New Design

Chapter 10* ~ Epilouge

Chapter 9*

Happy Birthday Arin!

Awards

Chapter 8*

Happy Birthday, Jimmy!

Chapter 7* - 100.

Award

And

Feels

No school

We never forget you The Rev

Chapter 6*

New Blog

Story

Chapter 5*

Promise

LIKE!!!!

Detail2*

New Design* 'Hey, i think it's amazing'

Chapter 4*

News

Chapter 3*

Happy New Year!

Rest in peace Jimmy

Detail1*

x-mas time

Chapter 2*

News

brithday

Chapter 1*

News

Előszó

Ragyogás

Breaking Dawn

I'm happy. I think.

juuj*-*

regény

like a skyscraper

~*szösszenet 3

The Secret Circle

The Secret Circle

Happy Halloween!

Happy Halloween!

Opinions

~*szösszenet 2

~*szösszenet

Átalakítás

Good Bye Summer!

Hy!

Itt a vége, fuss el véle!

9.fejezet

Hamarosan itt a vége!

FIGYELEM!

Részlet

PÁRIZS

LONDON

Itthon vagyok!

Hogy lássátok milyen jó vagyok hozzátok ~ avagy, itt az új fejezet

Hírek

7.fejezet - Menekülés

Részlet

6. fejezet - Vallomások

Következő lépés - engem megutáltok

juuj-